Franciaország egyik ősi családjából származott, már 12. századi iratokban említést tesznek a család ősi váráról.[8] Tanulmányait Torinóban végezte. Csatlakozott a Katolikus Ligához, 1595-ben fogságba esett, ekkor kezdte írni filozófiai jellegű Epistres morales című munkáját (Lyon, 1598). Később a savoyai herceg udvarába került. Házasságot kötött bátyja korábbi gazdag feleségével, de útjaik hamarosan elváltak.
Különösen L’Astrée című regényéről híres, melyet a hercegi udvarnál írt, és halála után Baro nevű titkára fejezett be. Ez az allegorikus pásztorregény, melyet szerzője valószínűleg TassoAmintája után írt, bizonyos ideális világban játszódik. A regénynek világszerte nagy hatása volt és nagyon sok nyelvre lefordították. Az Astrée kiadásai közül említendők az 1637-es (5 kötet) és az 1647-es (5 kötet). Rövidített kiadása jelent meg 1713-ban Nouvelle Astrée cím alatt.
↑V. ö.: Bonafous, Études sur l'Astré et sur Honore d'Urfé. (Párizs, 1847); Chantelauze, Études sur les d'U. (1860); Beöthy Zs., A szépprózai elbeszélés a magyar irodalomban, I. kötet. (Budapest, 1886).