Hoare–Laval-paktum

A Hoare–Laval-paktum Samuel Hoare brit külügyminiszter és Pierre Laval francia miniszterelnök által előterjesztett titkos javaslat, mely elő kívánta segíteni a abesszíniai háború befejezését. Olaszország meg akarta szerezni és az Olasz birodalomhoz csatolni a független Abesszínia (Etiópia) területét, továbbá megbosszulni az 1896-os advai csatában elszenvedett megalázó vereséget. A paktum Abesszínia felosztását vázolta fel, elősegítve Benito Mussolini olasz diktátor azon célját, hogy Abesszínia független nemzetét olasz gyarmattá tegye.

A javaslat Nagy-Britanniában és Franciaországban is nagy tiltakozást váltott ki, és végül nem valósult meg. Hoare elvesztette külügyminiszteri pozícióját.

Előzményei

1935-ben kitört az abesszin válság és a második olasz–etióp háború. Angliában és a domíniumban a nép és az ellenzék egyaránt támogatta a Népszövetség szankcióit a fasiszta Olaszország ellen. Az angol kormány abban bízott, hogy az Olaszország elleni szigorú szankciók visszatartják a náci Németországot a hasonló atrocitásoktól, és egy Népszövetség-párti platformmal meg is nyerte a novemberi általános választásokat.[1]

1935. december 8-án Sir Samuel Hoare brit külügyminiszter francia kollégájával, Pierre Laval-val (aki miniszterelnök és egyben külügyminiszter is volt) a háború befejezésének lehetőségeiről tárgyalt. December 9-én a brit lapok kiszivárogtatták a megbeszélések azon részleteit, melyek szerint Etiópia jókora részét Olaszországnak tervezték adni, amennyiben az kilép a háborúból. Bár a brit kormány nem hagyta jóvá ezt az előzetes tervet, mégis úgy döntött, hogy mellé áll, hogy ne hozza Hoare-t kellemetlen helyzetbe. [1]

Reakció

A paktumról szóló kiszivárgott híreket a brit közvélemény nagy felháborodással fogadta. [1] December 10-én az ellenzéki Munkáspárt kijelentette, ha a paktum tartalmáról szóló beszámolók igazak, a kormány ellentmondásba keveredett saját Népszövetség-párti politikájával, amely segített neki megnyerni az 1935-ös választásokat.[2]

A konzervatív többségű kormány alig törődött a baloldal véleményével, az viszont sokkal jobban aggasztotta, mikor hasonló támadás érte a jobboldal részéről.[3] A The Times december 16-án publikált „Tevefolyosó” című cikkében leplezte le a paktumot.[4] Cosmo Lang, Canterbury érseke a The Timesnak írt levelében elítélte a paktumot, és több más egyházi személy egyenesen Stanley Baldwinnak írta meg tiltakozását.[5]

A konzervatív párt frakcióvezetője ezt mondta Baldwinnak: "Az embereink nem állnak ki emellett".[5] Sir Austen Chamberlain a konzervatív külügyi bizottságnak mondott beszédében elítélte a paktumot és kijelentette: "Úriember nem viselkedik így".[6] Harold Nicolson később azt írta, sok álmatlan éjszakát okozott neki, hogy vajon képes lesz-e megtartani képviselői mandátumát.[7]

Franciaország

A francia képviselőház december 27-én és 28-án vitatta meg a paktumot, melyet a Népfront és Léon Blum egyaránt elítélt.[8]

Kimenetele

A brit kormány visszavonta a tervet, Hoare pedig lemondott. 1936 elején Olaszország új offenzívát indított, melyben ideggázt is bevetett, és 1936. május 5-én benyomult Addisz-Abebába [1]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Gunther, John. Inside Europe. New York: Harper & Brothers, 273–280. o. (1940) 
  2. ↑ Keith Middlemas and John Barnes, Baldwin. A Biography (London: Weidenfeld and Nicolson, 1969), pp. 887-889.
  3. ↑ Ernst L. Presseisen, "Foreign Policy and British Public Opinion: The Hoare-Laval Pact Of 1935," World Affairs Quarterly (1958) 29#3 pp. 256-277.
  4. ↑ The Times (16 December 1935), p. 15.
  5. ↑ a b Middlemas and Barnes, p. 890.
  6. ↑ Harold Macmillan, Winds of Change (London: Macmillan, 1966), pp. 446-447.
  7. ↑ Macmillan, pp. 411-412.
  8. ↑ Geoffrey Warner, Pierre Laval and the Eclipse of France (New York: Macmillan, 1969), p. 126.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hoare–Laval Pact című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.