Hjalmar Emil Fredrik Söderberg (Stockholm, 1869. július 2. – Koppenhága, 1941. október 14.) svéd regényíró, novellaíró, drámaíró és újságíró. Művei gyakran dolgoznak melankóliával és szerelmes karakterekkel, és gazdagon mutatják be a kortárs Stockholmot a "flaneur" szemével.[1] Söderberget a svéd irodalom egyik legnagyobb írójaként tartják számon. Műveit több mint húsz nyelvre fordították le.
A stockholmi születésű Söderberg 20 évesen kezdte irodalmi tanfolyamát a Svenska Dagbladet(wd) svéd hírnapilapnál. Hat évvel később jelent meg első regénye, a Förvillelser (Eltévedések, 1895), amelyet a fővárosban céltalanul tétlenkedő fiatal dandy szemszögéből írt, aki céltalanul téblábol a fővárosban, meggondolatlanul szórja a pénzt és a szerelmet. A komor, de reflektív és éleslátó történet Söderberg munkáinak nagy részére jellemző lesz. A húsz novellát tartalmazó Historietter (1898) megjelenése után jelent meg következő nagy műve – Martin Bircks Ungdom (Martin Birck ifjúsága, 1901). A Förvillelserhez hasonlóan élénk környezetábrázolását és éles érzékelését tekintve egy fiatal amatőr költő fejlődését követi nyomon. Következő regénye, amelyet egyesek főművének tartanak, a Doktor Glas volt (Glas doktor, 1905). A bosszúról és szenvedélyről szóló félelmetes történetben Söderberg hű marad elkülönült, mégis érzelmileg megrendítő írói stílusához. A Den allvarsamma leken (A komoly játszma, 1912) című szerelmi történet Söderberg utolsó hagyományos regénye volt.
Söderberg termékeny novellaíróként számos történetet publikált folyóiratokban és újságokban, amelyeket később novellagyűjteményekbe gyűjtöttek. Leghíresebb novelláskönyve, a Historietter nyomán ezek közé tartozik a Främlingarna ("Az idegenek", 1903), a Det mörknar öfver vägen ("Sötétedik az úton", 1907) és a Den talangfulla draken ("A tehetséges sárkány", 1913).[3]
Drámaíró is volt, akit leginkább a Gertrud (1906) című darabból ismerhettünk meg, amely Gertrudról szól, aki tartózkodik a férje és két szeretője középszerű szerelmétől, és úgy dönt, hogy magányosan él, a tökéletes szerelemre vár, amely talán nem is jön el. Ő írta az Aftonstjärnan ("Az Estcsillag", 1912) és az Ödestimmen ("A végzet órája", 1922) című drámákat is.[3]
Későbbi éveiben újságírás és teológiai tanulmányok felé fordult. Jézusról szóló könyvei, a Jézus Barabbás című regény (1928) és a Den förvandlade Messias (1932, "Az átalakult Messiás") című tudományos tanulmánya akkoriban erősen ellentmondásos volt. A könyvekben Söderberg azt állította, hogy Jézus és Barabbás(wd) valójában ugyanaz a személy, és Jézust soha nem feszítették keresztre.[4] Későbbi könyvei között is szerepelt egy versgyűjtemény (Vers och varia, 1921) és egy különféle prózagyűjtemény (Resan till Rom, 1929). Elismert fordító is volt, Anatole France, Guy de Maupassant, Charles Baudelaire és Heinrich Heine műveit fordította svédre.[4]
Söderbergnek több éven át viharos kapcsolata volt Maria von Platennel(wd) (1871–1959); ez a kapcsolat, amely állítólag hatással volt rá írásaiban, különösen az 1906-os Gertrud című drámájában és Lydia karakterében a Komoly játszmában.
Témái
Söderberg történeteinek szereplői mindig gyógyíthatatlan magányban szenvednek, az események oldalán állva figyelik magukat és környezetüket. A melankólia és a nosztalgia érzése kiemelkedő. A determinizmus visszatérő téma Söderberg írásában. Ez minden regényében kiemelkedő téma, különösen a Doktor Glasban és a A komoly játszmában. Ez utóbbi könyv mottója: „Nem te választod a sorsodat”, ez lehetne Söderberg egész szerzőségének is a mottója.[5]
Öröksége
Hjalmar Söderberget a svéd irodalom egyik legnagyobb írójaként tartják számon. Műveit ma is széles körben olvassák, és gyakran új kiadásokban is megjelennek. Műveit több mint húsz nyelvre fordították le.[4]
Paul Britten Austin(wd)Doktor Glas angol nyelvű fordításának Margaret Atwood szemléletes bevezetőjével népszerűségének növekedését jelentette az angolszász irodalmi világban.
Idézetek
"Hiszek a test vágyában és a lélek gyógyíthatatlan elszigeteltségében." (Glas doktor, később Gertrudnál is előfordult)
"Az ember azt akarja, hogy szeressék, ennek hiányában csodálják, ennek hiányában rettegjenek, ennek hiányában utálják és megvetik. Valamiféle érzelmet akar kelteni az emberekben. A lélek megremeg az üresség előtt, és minden áron érintkezésre vágyik." (Glas doktor)
Művei
Förvillelser (1895) – "Eltévedések"
Historietter (1898) – "Novellák"
Martin Bircks ungdom (1901) – "Martin Birck ifjúsága"
Doktor Glas – QLT, Budapest, 2008 · ISBN 9789630644334 · Fordította: Papolczy Péter
Gertrud (1906) – "Gertrúd" (játék három felvonásban)
Det mörknar över vägen (1907) – "Sötétedik az úton"
Valda sidor (1908) – "Elfogott oldalak"
Hjärtats oro (1909) – "A szív gondja"
Den allvarsamma leken (1912) – "A komoly játszma"
Aftonstjärnan (1912) – "Az Estcsillag" (színdarab egy felvonásban)
Den talangfulla draken (1913) – "A tehetséges sárkány"
Jahves eld (1918) – "Jahve tüze"
Ödestimmen (1922) – "Végóra" (játék három felvonásban)
Jesus Barabbas. Ur löjtnant Jägerstams memoarer (1928) – "Jézus Barabbás. Jägerstam hadnagy emlékirataiból"
Jézus Barabbás. Jägerstam hadnagy emlékirataiból – Székelyház Közhasznú Alapítvány, Veresegyház, 2011 · Fordította: Szente Imre
Resan till Rom (1929) – "Római utazás"
Den förvandlade Messias (1932) – "Az átváltozott Messiás"
Jegyzetek
↑A Flâneur személyre utaló francia főnév, szó szerint azt jelenti, hogy "babakocsi", "nyugágy" vagy "naplopó", de néhány árnyalt kiegészítő jelentéssel is bír. A Flânerie a séta, az összes kísérő asszociációval együtt. A hagyományosan férfiként ábrázolt flâneur a városi jólét és a modernitás ambivalens figurája, aki a társadalomtól elszakadva elkalandozik, és nincs más célja, mint kortárs élet kritikus szemlélete.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hjalmar Söderberg című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
