Hetényi Béla, Hetényi József Béla (Szeged, 1853. október 23.[1] – Pécs, 1922. december 19.) színész.
Életútja
Id. Hetényi Béla színész és Kiss Katalin fiaként született, 1853. október 24-én keresztelték a szeged-felsővárosi plébánián. Pécsett nagyatyjánál, Hetényi József társulatánál lépett a színészet szolgálatába mint gyermekszínész. 1878. április 1-én a Nemzeti Színház sorába szerződött, ahol megjelenésével és értelmes előadásával az elsők közé küzdötte fel magát. 1883-ban megvált az intézettől és a szegedi színház tagja lett, Nagy Vince direktorsága alatt; itt a »Váljunk el« c. vígjátékban mutatkozott be, de már egy év után ismét visszatért a Nemzeti Színházhoz. Később vidékre kényszerült, de Keglevich István gróf intendáns visszahívta. 1909. március 15-én elbúcsúzott a színpadtól, a »II. Rákóczi Ferenc fogsága« c. darabban, a hesszeni fejedelem szerepében. Írt több színdarabot. Mint a Nemzeti Színház nyugdíjas tagja, Pécsett keresett menedéket öreg napjaira. Az első világháború alatt a városnál napidíjas volt.
Egy kis szivesség c. cikke van a Magyar Salonban (VIII. 1887–88.)
Fontosabb szerepei
Milius (Hauptmann: Crampton mester)
Benvolio, Montague (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
Szerédi (Csiky Gergely: Mukányi)
Bálint (Goethe: Faust)ű
Tamás (Herczeg Ferenc: Bizánc)
Hovstad (Ibsen: A népgyűlölő)
Ismertebb színművei
»A nihilisták«, énekes színmű. Bokor Józseffel. Bem. 1881. júl. 23., Budai Színkör.