Az MIT-n szerezte egyetemi diplomáját, a Columbia Egyetemen pedig doktori fokozatát, Herbert Robbins doktorandusza volt.[1] Pályafutása legnagyobb részét Philadelphiában, a University of Pennsylvania egyetemen töltötte, a Thomas A. Scottról elnevezett kiemelt professzori státuszban. 2006-ban ment nyugdíjba.
Kutatási területe
Kombinatorikával, ezen belül leszámláló kombinatorikával és a matematikai analízis kombinatorikai alkalmazásaival foglalkozik. Ezen témákról írta klasszikus Generatingfunctionology című tankönyvét. Doron Zeilbergerrel együtt forradalmasította a hipergeometrikus azonosságok elméletét, amiért 1998-ban Wilf és Zeilberger elnyerték a Leroy P. Steele-díjat.[2] Ez a munka vezetett Herbert Wilf másik klasszikus könyvéhez, a Doron Zeilbergerrel és Marko Petkovšekkel együtt írt A=B című könyvhöz.
A hipergeometrikus azonosságok bizonyítását igen nagy mértékben leegyszerűsítő módszer, amit Wilf és Zeilberger kidolgozott, WZ-method néven vált híressé.
Egyéb
1980-ban Donald Knuth-tal megalapította a Journal of Algorithms című folyóiratot.[3] Igen nagy változást készített elő, amikor 1994-ben Neil Calkinnal megalapította az Electronic Journal of Combinatorics című folyóiratot,[4] amely három tekintetben is újat hozott. Ingyenes volt, csak az interneten létezett, és a szerzők megtarthatták cikkeik szerzői jogait. Mindez azóta is így van, és a folyóirat rendkívül sikeres.
2002-ben Herbert Wilf elnyerte az Euler-érem nevű díjat.
Magánélete
Herbert Wilf Philadelphia Berwyn nevű elővárosában élt feleségével, Ruth-tal. Három gyermek, Susan, David és Peter édesapja volt. Rövid betegség után, 2012. január 7-én halt meg.
Könyvei
"A=B" (Doron Zeilbergerrel és Marko Petkovšekkel)
"Algorithms and Complexity"
"Generatingfunctionology".
"Mathematics for the Physical Sciences"
Egyetemi jegyzetei
East Side, West Side
Lectures on Integer Partitions
Lecture Notes on Numerical Analysis (Dennis Deturckkel)