Hentaller Ede és Batta Szilárda fia. Atyja korán meghalt, özvegy anyja Budára költözött és Hentaller a gimnáziumot ott és a pesti piaristáknál végezte. A pesti egyetemen jogot tanult.
1871-ben már szerepelt mint az egyetemi fiatalság egyik szóvivője; tevékeny tagja volt a jogász-segélyző-egylet választmányának és 1872-ben a központi ellenzéki körnek. 1873-tól Budapest főváros szolgálatában állt. Jelentős részt vállalt az 1875-1876. évi árvíz mentési munkálatainak szervezésében. 1876-ban, az orosz–török háború idején tevékenyen részt vett a budapesti törökbarát megmozdulásokon. 1877-ben az újságírói pályára lépett, s különböző lapok (Egyetértés, Függetlenség, Magyar Újság, Budapesti Újság) szerkesztőségében dolgozott.
Politikai álláspontját tükrözték a szabadságharccal foglalkozó írásai is. Felesége Hentaller Mariska színésznő, – Pauli Richárd énekes, az első magyar operaház igazgatója és Markovics Ilka operaénekes lánya – volt, aki a Népszínházban és operettekben szerepelt. Testvérei Hentaller Elma és Faylné Hentaller Mariska; mindketten több könyvet, főleg ifjúsági és mesekönyveket írtak.
A családi legendárium szerint egyik gyermekét el is vitte Torinóba Kossuth Lajoshoz, akit keresztszülőnek is felkért, és ott volt azok között is, akik Kossuth koporsóját vitték.
Főbb művei
A fülöpszállási választókhoz (Kecskemét, 1884)
Politikusaink pongyolában. Tollrajzok a képviselőházból (Budapest, 1886) Online
