1936-ban bátyja, VI. György brit király megkoronázása után trónörökös unokahúga, Erzsébet hercegnő potenciális gyámjává nevezték ki arra az esetre, ha a király váratlanul elhalálozna és Erzsébet még fiatalkorú lenne. A trónörökös gyámjaként az Egyesült Királyságban kellett maradnia Erzsébet nagykorúságáig.
Henrik herceg élete nagy részében a brit hadsereg katonája volt. 1974-es haláláig VIII. Eduárd után V. György leghosszabb életű gyermeke és a Szt. Patrik lovagrend utolsó tagja volt.
Fiatalkora
Henrik herceg 1900. március 31-én született a norfolki Sandringham Househoz tartozó York Cottage-ban.[1] Apja György yorki herceg, VII. Eduárd brit király utóda és Viktória brit királynő unokája. Anyja Teck Mária yorki hercegné. Szüleinek harmadik gyermeke volt. Viktória királynő 1898-as királyi adománylevele értelmében születése óta járt neki a brit királyi hercegi cím, megszólítása Ő királyi fensége Yorki Henrik herceg volt. Miután apját 1910-ben megkoronázták, megszólítása Ő királyi fensége Henrik herceg lett.
Bátyjaival ellentétben Henrik a brit hadsereget választotta a Királyi Haditengerészet helyett. 1919-től a Sandhursti Királyi Katonai Akadémia hallgatója volt,[1] majd a tiszti fokozat megszerzése után 1919-1920-ban a Cambridge-i Egyetem hallgatója volt, majd 1921-ben a 10. Királyi Huszárezred tisztje lett. Később a Király Saját Lövészhadtestjében szolgált,[1] mielőtt 1936-ban leszerelték volna. Henrik jó atléta volt, rendszeresen krikettezett, teniszezett, hosszútávfutó volt, illetve rugbyt játszott.[3]
1936-ban lépett trónra, majd még ebben az évben lemondott VIII. Eduárd brit király, utóda Henrik herceg bátyja lett. VI. György néven. Henrik leszerelt a brit hadseregtől, hogy a királyi család tagjaként hivatalos feladataira tudjon koncentrálni.[3] 1938-ban majdnem elvállalta az ausztrál főkormányzói posztot, amit végül öccse, György kenti herceg kapott.
A második világháború kitörése után ismét aktív szolgálatba helyezték, és összekötőtisztként szolgált.[1] 1940-ben törzstiszti kocsiját légitámadás érte, Henrik herceg könnyű sérüléseket szerzett.[1] 1940-ben a 20. páncélozott dandár parancsnokhelyettesévé nevezték ki.[1] 1941-ben és 1942-ben meglátogatta Gibraltárt, majd 1942 során a Ceylonban (Srí Lanka), Indiában és Észak-Afrikában állomásozó brit katonákat.[3]
1955-ben tábori marsallá léptették elő,[1] illetve 1958-ban a légierő marsallja lett.[4]
Gloucester hercege
1928. március 31-én, 28. születésnapján apja neki adományozta a Gloucester hercege,[5]Ulster grófja és Culloden bárója címeket. 1934-ben V. György kinevezte a ír Szt. Patrik Lovagrend lovagjává, utána már csak a későbbi VI. György kapta meg a kinevezést. Halálakor Henrik herceg volt a lovagrend utolsó élő tagja.
Henrik gloucesteri herceg 1945-ben, Ausztrália főkormányzójaként.Henrik herceg ausztrál politikusokkal. A képen balról jobbra: John Curtin, Henrik herceg, Arthur Fadden, Billy Hughes és Robert Menzies korábbi miniszterelnökök
1942-ben öccse, György kenti herceg repülőbalesetben elhunyt. György herceget eredetileg a brit uralkodót ausztráliai államfői feladatai ellátásában helyettesítő főkormányzónak (Governor General of Australia) akarták kinevezni, miután az előző főkormányzó, Sir Alexander Hore-Ruthven mandátuma lejárt. György halála után Henrik herceget jelölte a tisztségre 1943. november 15-én az ausztrál miniszterelnök, John Curtin.[3] A döntés azt jelentette, hogy Curtin szakított azzal a hagyománnyal, hogy ausztrál születésű személyeket nevezett ki főkormányzónak. Emellett egyesek felvetették, hogy Henrik herceg hírneve nem valami jó Ausztráliában. Curtin azonban kitartott döntése mellett - azzal érvelt, hogy azért választotta a királyi család egyik tagját, mert ez szorosabbra fűzte Nagy-Britannia és Ausztrália kapcsolatait, politikailag eltávolította az országot az Egyesült Államoktól és politikailag semleges döntés volt, amelyet a parlament jobb- és baloldali pártjai is elfogadtak.
„
the presence in Australia of a member of the Royal Family would influence the despatch of British Divisions and equipment to the Pacific
”
– John Curtin ausztrál miniszterelnök indokai Henrik herceg kinevezése mellett
Miután egy elsötétített óceánjárón megtették az utat Nagy-Britannia és Ausztrália között (az út során végig fennállt a veszély, hogy ellenséges tengeralattjárók megtorpedózzák a hajót), Henrik herceg és felesége 1945. január 28-án érkezett meg Sydney-be és két nappal később Canberrában beiktatták hivatalába. A hőség, a legyek, a kígyók, a patkányok és a hivatalos rezidencia elszigeteltsége ellenére a hercegi pár bátran vette az akadályokat. Két fiatal gyermekük népszerű volt az ausztrálok körében és széles körű utazásaik - Ausztrália minden államába ellátogattak - révén mindenhol bekapcsolódhattak a világháború végét ünneplő rendezvényekbe.[3]
Henrik herceg jól viselte a hivatalával járó feladatokat, kivéve amikor házigazdát kellett játszania és vendégeket fogadnia - félénk természete[1] miatt nagyon merevnek és visszahúzódónak tűnt az ausztrálok szemében. Amikor Curtin 1945-ben meghalt, utódjaként a herceg Frank Forde-ot nevezte ki miniszterelnöknek. Henrik herceg 1947. január 17-én repülőn hagyta el Ausztráliát, mivel dél-afrikai körútja alatt régensként kellett helyettesítenie bátyját, VI. György királyt.[1] Távozása előtt még utolsó gesztusként az ausztrál kormánynak és népnek ajándékozta magánrepülőgépét.
1945-ös ausztrál bélyeg, amely Henrik herceget és Alice hercegnét ábrázolja
Az Egyesült Királyságba való visszatérése után Henrik herceg és felesége a Northamptonshire-ben található Barnwell Manorba költözött, miközben londoni rezidenciának megkapták a Kensington-palota egyik lakosztályát. Továbbra is részt vettek a királyi család hivatalos eseményein és képviselték az uralkodót különféle alkalmakkor. Henrik herceg elsősorban kórházakat, fiatalokkal foglalkozó intézményeket látogatott. 1953-ban részt vett unokahúga, II. Erzsébet koronázásán. 1965-ben még visszatértek egy látogatásra Ausztráliába. A királynő képviseletében más tengerentúli utakon is részt vettek.[1]
A Bank of Canada 1935-ös sorozatú 100 dolláros bankjegye Henrik gloucesteri herceg portréjával. Az 1935-ös sorozat címleteinek többsége a brit királyi család egy-egy tagját ábrázolta.
Utolsó éveiben számos kisebb agyvérzést szenvedett.[1] 1972-ben idősebbik fia, Vilmos herceg elhunyt egy repülőbalesetben.[1] Henrik 1974. június 10-én halt meg, utána fia, Richárd örökölte a hercegi címet. Özvegye megkapta II. Erzsébet engedélyét, hogy haláláig az Alice hercegnő, gloucesteri hercegné címet használja, ezzel is megkülönböztetve magát Richárd feleségétől (aki szintén jogosult volt a gloucesteri hercegné címre). Alice hercegnő 2004-ben halt meg, a brit királyi család leghosszabb életű tagjaként.
Címei és kitüntetései
Címei
1900. március 31. – 1901. január 22.: Ő királyi fensége Yorki Henrik herceg
1901. január 22. – 1901. november 9.: Ő királyi fensége Cornwalli és Yorki Henrik herceg
1901. november 9. – 1910. május 6.: Ő királyi fensége Henrik walesi herceg
1910. május 6. – 1928. március 28.: Ő királyi fensége Henrik brit királyi herceg
1928. március 28. – 1974. június 10.: Ő királyi fensége Gloucester hercege
csak Ausztráliában: 1945. január 30. – 1947. március 11.: Ő királyi fensége és őnagyméltósága Gloucester hercege, Ausztrália főkormányzója
A hercegi cím örököse az „Ulster górfja“ címet, az örökös örököse a „Lord Culloden“ címet viseli. A herceg címet nem viselő fiát Lord, a lányát Lady cím illeti, ahogy ezt feltüntettük. A nem hercegi apától való leszármazottak nem viselnek Lord vagy Lady címet.
