Türingiából származott. Egyik rokona, akit szintén Heinrichnek hívtak, tagja volt ugyanúgy a Német Lovagrendnek. Kettejüket úgy különböztették meg, hogy az idősebb Plauen viselte a der Ältere (az Idősebb) melléknevet, míg az ifjabbik volt a der Jungere (az Ifjabb).
1410. július 16-án befutott a hír, hogy GrünwaldnálII. (Jagelló) Ulászló megsemmisítette a lovagrend seregét és a nagymester is elesett a csatában. Sietve meg kellett szervezni a védelmet, erre volt is ideje, mert a lengyeleknek a nagy csata után rendezniük kellett soraikat és a győzelmüket ünnepelték.
Plauen amennyire lehetett, megerősítette a Máriavár kastélyt. Július 18-án megérkezett a lengyel-litván sereg a főváros és a vár alá. Soraikban számos cseh, orosz, tatár és román is harcolt. Plauen kb. 4000 ember élén (amelyek többségében Pomerániából átcsoportosított rendi katonák voltak) védelmezte több mint egy hónapig a várat, végül sikerült elérnie, hogy a lengyel király feladja az ostromot.
Közben megválasztották nagymesterré, ebben nagy szerepe volt a grünwaldi csatából megmenekült Werner von Tettingernek.
További vereségei miatt békét kötött 1411-ben Lengyelország-Litvániával, amely területileg előnyös volt a lovagrendre nézve, hisz csak a litván Szamogitiát és a lengyelek lakta Dobrzyńt és vidékét kellett feladni.
A lovagrend veresége ellenben komoly hatással volt a gazdaságra és a politikára, mely lassú hanyatlást indított el.
Igen heves vita támadt a nemesség és a városok frakcióival a háború folytatását illetően. Plauen igyekezett lecsillapítani a kedélyeket, s reformokkal akarta megerősíteni a hanyatló félben levő lovagrendet, melyre Grünwald emléke oly sötéten tornyosult.
Plauen reformjai a pénzügy és belső közigazgatás felé irányultak. Azonban csak néhány intézkedését volt képes véghez vinni, s azok is sikertelenek maradtak. A nagykáptalan, mely a nagymester ellenőrző és tanácsadó testülete volt, megvétózta reformkezdeményezéseit. További kísérletei miatt 1413-ban letették a nagymesteri székből és helyébe Michael Küchmeister von Sternberget választották, aki két újabb vesztes háborúba vitte a lovagrendet (1414, 1422).
