PROFILPELAJAR.COM

	Heinrich Mann
	Heinrich és Thomas Mann, 1900 körül
Született	1871. március 27.; Lübeck
Elhunyt	1950. március 11. (78 évesen); Santa Monica
Állampolgársága	német
Házastársa	Maria Kanova (1912–1930); Nelly Mann (1939–1944);
Gyermekei	Leonie Mann-Aškenazy
Szülei	Julia da Silva-Bruhns; Thomas Johann Heinrich Mann
Foglalkozása	író; költő; regényíró; esszéíró; forgatókönyvíró; életrajzíró; önéletrajzíró; prózaíró; színműíró; fordító; illusztrátor; újságíró;
Iskolái	Frigyes Vilmos Egyetem
Kitüntetései	A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja
Sírhelye	Dorotheenstadti temető
	Heinrich Mann aláírása
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Mann témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Luiz Heinrich Mann (Lübeck, 1871. március 27. – Santa Monica, Kalifornia, 1950. március 11.) német író, Thomas Mann bátyja.

Élete

Heinrich Mann Thomas Johann Heinrich Mann lübecki kereskedő és Julia da Silva Bruhns első gyermekeként született. Négy testvére volt: Thomas (1875–1955), Julia (1877–1927), Carla (1881–1910) és Viktor (1890–1949). Jó anyagi viszonyok között nőtt fel Lübeckben, ahol apja 1877-től szenátori tisztséget viselt 1891-ben bekövetkezett haláláig.

1889 októberétől Drezdában könyvkereskedést tanult, ezt azonban egy szűk év után abbahagyta és 1890 augusztusától 1892-ig önkéntesként dolgozott a berlini S. Fischer Könyvkiadónál. Egyidejűleg a berlini egyetemre járt. 1892-ben tüdővérzés miatt Wiesbadenben és Lausanne-ban kezelték.

1893-ban a család Münchenbe költözött, ahonnan Heinrich Mann több utazást tett, miután 1884-ben már Szentpétervárt meglátogatta. 1899-től az első világháború kitöréséig Heinrich Mann nem rendelkezett állandó lakhellyel. Ebben az időben, részben Thomas fivére társaságában, hosszabb időt töltött Palestrinában, de leginkább egy Garda-tó melletti szanatóriumban, amelyet barátja, Dr. Christoph Hartung v. Hartungen vezetett.

Legismertebb műve, a Ronda tanár úr (Professor Unrath) 1904-ben keletkezett és egy évvel később jelent meg. Mann szülővárosában a könyvet agyonhallgatták vagy kritizálták, gyakorlatilag tilalom alá esett. A könyv számos fordítást ért meg és az 1930-as megfilmesítéssel (A kék angyal) világhírre tett szert.

1910-ben Carla húga öngyilkosságot követett el. Ezt a veszteséget Heinrich Mann nehezen dolgozta fel.

Heinrich Mann 1914-ben vette feleségül Maria Kanová prágai színésznőt, és újból Münchenben lakott. Egyedüli gyermeke, Leonie Mann (1916–1986), két évvel később született.

Miután 1915-ben Thomas Mann megjelentette Gedanken im Kriege című könyvét, Heinrich Mann megszakította vele a kapcsolatot. Fivérével ellentétben Heinrich Mann közel állt a kommunizmushoz és alapvetően ellenezte Németország részvételét az első világháborúban. Käthe Kollwitz-cal és Albert Einsteinnal együtt kétszer is aláírta (1932-ben és 1933-ban) a Német Kommunista Párt és a Német Szociáldemokrata Párt akcióegységére való felhívást a nemzetiszocialisták ellenében^[11] 1917-ben Thomas Mann felesége, Katia megpróbálta közelebb hozni egymáshoz a fivéreket, de az enyhülésre csak 1922-ben került sor.

A háború után, 1918-ban jelent meg legsikeresebb műve, Az alattvaló, amelynek folytatásos közlését egy képes folyóiratban 1914-ben a háború kezdetén meg kellett szakítani. A könyv a megjelenést követő néhány hétben közel százezer példányban kelt el.

1923-ban meghalt az édesanyja, majd 1927-ben Julia nevű húga is öngyilkos lett. 1928-ban, miután különvált első feleségétől (a válást hivatalosan 1930-ban mondták ki), Mann Berlinbe költözött. Maria Kanová gyermekükkel együtt visszaköltözött Prágába.^[12] Későbbi második feleségét, Nelly Krögert 1929-ben ismerte meg.

1931-ben Heinrich Mann a Porosz Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának elnöke lett, amelynek már 1926 óta tagja volt. Ugyanebben az évben ő és Albert Einstein nyílt levélben hívták fel a New York Times figyelmét Milan Šufflay horvát értelmiségi meggyilkolására.

Németországot 1933-ban hagyta el, röviddel a Reichstag februári felgyújtása előtt és Sanary-sur-Mer után Nizzába emigrált, ahol 1940-ig lakott. Az akcióegységre való felhívás miatt a nemzetiszocialisták 1933. február 14-én kizárták a Művészeti Akadémiáról, majd augusztusban a német állampolgárságtól is megfosztották.

1935-1938 között írta kétkötetes történelmi regényét IV. Henrikről. 1936-ban csehszlovák állampolgárságot kapott. Az emigráció alatt Mann a német Népfrontot előkészítő választmány elnöke volt, sőt a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) tiszteletbeli elnökévé is megválasztották.

1939-ben feleségül vette Nelly Krögert. Heinrich és Nelly Mann 1940-ben Golo Mann és a Werfel-házaspár társaságában Spanyolországon és Portugálián keresztül az Amerikai Egyesült Államokba szökött. Az ország és a kultúra mindvégig idegen maradt számára és pénzügyileg fivére támogatására szorult. 1944-ben felesége, aki súlyos alkoholproblémával küzdött, öngyilkos lett.

1949-ben Kelet-Berlinben a Német Művészetek Akadémiája elnökévé választották. 1950-ben a tervezett hazautazása előtt Santa Monicában hunyt el; ott is temették el. 1961-ben hamvait Németországba szállították és Berlinben temették el.

Emlékére alapították a Heinrich Mann-díjat.

Munkássága

Heinrich Mann nem kényeskedő és nem jókedvű író. Sűrűvérű, haragos és bosszúálló, de bátor és a maga szenvedélyességében becsületes: hiszi, amit mond és ezért szuggerálja az olvasót.

– Schöpflin Aladár

Első elbeszéléseit 1885-ben adták ki. Első regénye, az In einer Familie 1894-ben jelent meg. 1895 márciusától 1896 júliusáig Heinrich Mann a nemzeti-konzervatív folyóirat, a Das Zwanzigste Jahrhundert szerkesztőjeként tevékenykedett. 1897-ben jelent meg Das Wunderbare und andere Novellen című novelláskötete, ezt követte 1889-ben az Ein Verbrechen und andere Geschichten.

A Vilmos császár nevével fémjelzett korszakban keletkeztek politikai és műkritikai esszéi, illetve 1900-ban az Im Schlaraffenland (Eldorádó földjén), 1903-ban a Die Göttinnen oder Die drei Romane der Herzogin von Assy és a Die Jagd nach Liebe című regényei. 1905-ben következett a Professor Unrat oder das Ende eines Tyrannen (Randa tanár úr) és további kötetek.

Az alattvaló című regényén 1912-től kezdve dolgozott. A Zeit im Bild című folyóiratban való előzetes közlés a cenzúrának esett áldozatul és az első világháború kitörésekor megszakadt. A mű először oroszul jelent meg 1915-ben majd németül magánkiadásban 1916-ban.

Korai regényeiben Heinrich Mann azokat a benyomásokat dolgozta fel, amelyeket hosszabb olaszországi tartózkodása alatt szerzett. A kisváros egy olasz kisváros viszonyait tükrözi. schildert die Verhältnisse in einer italienischen Kleinstadt. Az istennők egy egész generáció regényévé vált: Gottfried Benn, René Schickele és Otto Flake lelkesedtek érte. „…egy dalmáciai nagy dáma viszontagságai. Az első részben a szabadság után vágyakozástól forrong, a másodikban a művészet megtapasztalásától, a harmadikban a gerjedelemtől. A hősnő figyelemre méltó ember és komolyan veszik; a többi szereplő mulatságos állat, mint az „Eldorádóban“. A cselekmény mozgalmas, helyszíne Zára, Párizs, Bécs, Róma, Velence, Nápoly. Ha minden sikerül, az első rész egzotikusan tarka lesz, a második művészettől átitatott, a harmadik obszcén és keserű. “ (Heinrich Mann a kiadójának, 1900. december 2.)

A Ronda tanár úr és Az alattvaló egészen másfajta regények. Ezekben a művekben a császári Németország politikai és erkölcsi viszonyainak, a német polgárság szolgalelkűségének és a korszak társadalmi igazságtalanságának éles kritikája fogalmazódik meg karikírozó formában.

A kétkötetes IV. Henrik (1935 és 1938) Heinrich Mann legjelentősebb művének számít. Az elgondolás már 1925-ben felbukkant (Wysling / Schmidlin 1994). Thomas Mann megjegyzése (a naplójában az 1935. szeptember 25-i bejegyzés): "Heinrich este befejezte IV. Henrikjét, egy ritka könyv, amely messze felülmúl mindent, ami ma Németországban fellelhető, a művészi eszközök bőségével és rugalmasságával, a történelmi érzést feloldja a jelenben és gyakran arra van kihegyezve, erőteljes és bátor az emberi tévedés és butaság erkölcsi-szellemi megítélésében, megkapó költői mozzanatokkal amilyen a dajka halála és végül az ütközet. Összbenyomás: egy olyan mű, amely az emigráns-kiadóknak és az egész emigrációnak nagy megbecsülést hoz, és a dolgok fordulata után Németországban is nagyra fogják értékelni."

Heinrich Mann finom stílusával, iróniájával és politikai-társadalmi messzelátásával a modern kor klasszikus német szerzője.

Jegyzetek

↑ ^a ^b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
↑ ^a ^b ^c Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ http://www.dhm.de/lemo/biografie/heinrich-mann
↑ ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Babelio (francia nyelven)
↑ ^a ^b Kindred Britain
↑ Biographie: Heinrich Mann, 1871-1950. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
↑ Kanovát 1940-44 között zsidó származása miatt a theresienstadti koncentrációs táborba internálták és 1947-ben halt meg az ott elszenvedett bántalmak következtében.

Műveinek listája

In einer Familie, 1894
Das Wunderbare und andere Novellen, 1897
Ein Verbrechen und andere Geschichten, 1898
Im Schlaraffenland, 1900 (Eldorádó földjén)
Die Göttinnen oder Die drei Romane der Herzogin von Assy, 1903
Die Jagd nach Liebe, 1903
Pippo Spano, 1905 (Pippo Spano)
Professor Unrat oder Das Ende eines Tyrannen, 1905 (Ronda tanár úr)
Zwischen den Rassen, 1907
Die kleine Stadt, 1909 (A kisváros)
Die Armen, 1917
Der Untertan, 1918 (Az alattvaló)
Der Kopf, 1925 (A fej)
Eugénie oder Die Bürgerzeit, 1928

Ein ernstes Leben, 1932
Der Haß, deutsche Geschichte, 1933
Die Jugend des Königs Henri Quatre, 1935
Die Vollendung des Königs Henri Quatre, 1938
Lidice, 1942
Der Atem, 1949

Esszék
- Geist und Tat, 1910-18
Emlékiratok
- Ein Zeitalter wird besichtigt, 1946
Posztumusz
- Empfang bei der Welt, 1956
- Briefwechsel mit Barthold Fles, 1942-1949 (1993; editor Madeleine Rietra)

Magyarul

Ronda tanár úr. Regény; ford. Kosztolányi Dezső; Tevan, Békéscsaba, 1914 (Tevan-könyvtár)
Diana. Regény; ford. Szini Gyula; Kultúra, Bp., 1920 (A Kultúra regénytára)
Pippo Spano. Elbeszélés; ford. Bolgár Imre; Új Modern Könyvtár, Bécs, 1922 (Új modern könyvtár)
Nehéz élet; ford. Pálmai Jenő; Athenaeum, Bp., 1936
Egy király ifjúsága; ford. Germanus Gyula; Fővárosi, Bp., 1944
Az alattvaló; ford. Lányi Viktor, előszó Szigeti József; Franklin Ny., Bp., 1950
Kisváros. Regény; ford. Keresztury Dezső, bev. Szigeti József; Szépirodalmi, Bp., 1952
Az alattvaló. Regény; ford. Lányi Viktor; Új Magyar Kiadó, Bp., 1955
Ronda tanár úr. Regény; ford. Kosztolányi Dezső; Európa, Bp., 1957
Fulvia; ford. Szolcsányi Ferenc; Terra, Bp., 1958 (Kétnyelvű kis könyvtár)
IV. Henrik. Regény, 1-2.; ford. Szabó Ede; Európa, Bp., 1963
Eldorádó földjén. Történet az előkelő társaság életéből. Regény; ford. Tihanyi Vera; Európa, Bp., 1985

Filmek

1930 – A kék angyal – rendező: Josef von Sternberg (főszereplők Marlene Dietrich és Emil Jannings)
1951 – Az alattvaló – rendező: Wolfgang Staudte (főszereplő Werner Peters)
1959 – A kék angyal – rendező: Edward Dmytryk (főszereplő Curd Jürgens)
1973 – Anjo Loiro – (a Randa tanár úr brazil változata)
1975 – Im Schlaraffenland – rendezte: Kurt Jung-Alsen
1977 – Die Verführbaren – az „Ein ernstes Leben“ alapján – (főszereplő Gisela May)
1977 – Belcanto oder Darf eine Nutte schluchzen – az „Empfang bei der Welt“ alapján – rendező: Robert van Ackeren
1979 – Le Roi qui vient du sud (francia tv-sorozat a „IV. Henrik” alapján) – rendező: Marcel Camus
1980 – Suturp – eine Liebesgeschichte – rendező: Gerd Keil

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Heinrich Mann című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Szakirodalom

Magyar nyelven

Sós Endre, Vámos Magda: Thomas és Heinrich Mann, Gondolat, Budapest, 1960
Mádl Antal: Heinrich Mann, Gondolat, Budapest, 1966

Német nyelven

Edith Zenker: Heinrich-Mann-Bibliographie: Werke. – Berlin [u.a.] : Aufbau-Verlag, 1967
Brigitte Nestler: Heinrich-Mann-Bibliographie. Morsum/Sylt: Cicero-Presse. Bd. 1. Das Werk. 2000, ISBN 3-89120-019-6 (ersetzt die Bibliografie von E. Zenker)
Peter Stein: Heinrich Mann. Metzler, Stuttgart/Weimar 2002 (Sammlung Metzler; 340), ISBN 3-476-10340-4
Walter Delabar/Walter Fähnders (Hg.): Heinrich Mann (1871-1950). Weidler, Berlin 2005 (MEMORIA; 4), ISBN 3-89693-437-6
Michael Stübbe: Die Manns; Genealogie einer deutschen Schriftstellerfamilie. Verlag Degener & Co., Insingen bei Rothenburg o.d.T. 2004, ISBN 3-7686-5189-4
Manfred Flügge: Heinrich Mann. Eine Biographie. Rowohlt Verlag, Reinbek 2006, ISBN 3-498-02089-7

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Mann témájú médiaállományokat.

Schöpflin Aladár. „DER UNTERTAN (Heinrich Mann regénye)”. Nyugat 1919 (8). (Hozzáférés: 2008. június 2.)
Ádám Zsuzsa. „Heinrich Mann: Der Kopf”. Nyugat 1925 (23-24). (Hozzáférés: 2008. június 2.)
Mann, Heinrich. „Tragikus ifjúság (esszé)”. Korunk 1929 (11). (Hozzáférés: 2008. június 2.) ^{[halott link]}