Szegény parasztcsaládban született, Hegyesi János és Zsíros Zsuzsánna egyetlen gyermekeként.[1][2] Jó tanuló volt, de szülei a hat elemi elvégzésén túl nem engedhették meg további iskoláztatását, mesterséget kellett tanulnia.[3][1]Budapesten próbált iparosmunkát találni.[1] Tizenhét éves korától az első világháború frontjain szolgált; Horvátországban volt utász. A háború után egy ideig még katonáskodott: a Károlyi-kormány hadseregében, a Tanácsköztársaság idején (önszántából) és a Horthy-korszak elején.[2]1922-ben lépett ki a hadseregből, hazatérve földműveléssel és fuvarozással foglalkozott. 1924-ben megházasodott. Hamarosan megszületett fiuk csak hároméves volt, amikor édesanyja meghalt.[1] A gyermekével egyedül maradt Hegyesi ismét Budapesten dolgozott; háziszolga, mosogató, takarító, gyári kifutó és kocsihúzó volt. 1926-ban visszatért Füzesgyarmatra, ahol útőrként helyezkedett el.[1]1930-ban újra megnősült, második feleségétől négy gyermeke született. [1]1934-35 körül kezdett verseket és cikkeket írni.[1] Állandó munkatársa volt a Szeghalom-vidéki Hírlapnak. Később a Szabad Szó külső munkatársa lett, miután ismeretséget kötött a kiadóval, Szabó Pállal és az egyik állandó szerzővel, Sinka Istvánnal.[3]
1944. december 22-én a debreceniIdeiglenes Nemzetgyűlésen a Nemzeti Parasztpárt tagjaként mondott beszédet. A Debrecen környéki falvakat járva a közelgő földreformról tájékoztatta a parasztokat. Kinevezték a Békés megyei földbirtokrendező tanácsba.[1] A Nemzeti Parasztpárt pártigazgatója, majd országgyűlési képviselője lett.[3]1945 őszétől 1949 májusáig az Országgyűlés jegyzője volt Békés megye képviseletében.[1] 1949-1973 között önkéntes száműzetésbe vonult, írásait nem adta közre.[1]1956-ban a füzesgyarmati forradalmi tanács vezetője volt. Megakadályozta egy végrehajtó felakasztását. A forradalom elfojtása után egy pufajkás súlyosan megverte, eltört a gerince.[2]
A sokáig saját pátriája által is mellőzött költőre az 1970-es évektől kezdtek felfigyelni, író-olvasó találkozókra hívták, kiadhatta köteteit.[2] Utolsó, Rögös utakon (1990) című, verseket és prózai írásokat tartalmazó válogatáskötete kapcsán Czine Mihály irodalomtörténész Hegyesi életművét a sárréti nép és a szegényparasztság sorsának szociografikus hitelességű megörökítéseként méltatta.[2]
Kötetei
Zord időben, Szeghalom, Református Péter András Gimnázium, 1942.
Feleljetek nekem!, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1972.
Az utak őre, Békés Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, Békéscsaba, 1985.
Rögös utakon. Versek, prózai írások, szerk., vál. és az utószót írta Czine Mihály, Békéscsaba, Tevan, 1990.
Füzesgyarmaton nevét viseli a Hegyesi János Városi Könyvtár és Közművelődési Intézmény.[4]2011. október 23-ától egy utca is viseli Hegyesi János költő emlékét, a Rajk László utca lett a Hegyesi János utca.
↑Hévvízi:Hévvízi Sándor: Hegyesi János mellszobra (magyar nyelven). szoborlap.hu. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 28.)