Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Hegedűs Sándor (egyértelműsítő lap).

Hegedüs Sándor
Élete
Született	1875. augusztus 21. Budapest, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt	1953. február 24. (77 évesen) Budapest, Magyar Népköztársaság
Szülei	Jókay Jolán Hegedüs Sándor
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	próza
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegedüs Sándor témájú médiaállományokat.

Magyarzsákodi Hegedüs Sándor (Budapest, 1875. augusztus 21. – Budapest, 1953. február 24.) magyar író, Hegedüs Sándor (1847–1906) politikus és Jókay Jolán (1849–1922) írónő fia, Hegedüs Lóránt politikus (1872–1943) öccse.

1897-ben mérnöki diplomát szerzett Budapesten, ezután két év leforgása alatt körülutazta Európát, Amerikát, Afrikát és Kis-Ázsiát. Utazói élményeit útleírásaiban örökítette meg, Európa fővárosaiban előadásokban mutatta be, tette népszerűbbé a magyar irodalmat. Hazatérését követően egy ideig kereskedelmi miniszteri tisztviselő volt, később már csak az irodalomnak élt. 1911-től tagja volt a Petőfi Társaságnak és 1921-től a Kisfaludy Társaságnak. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. Színműveit külföldön is játszották.

• Az óriások világa (Amerikai útirajzok, Budapest, 1898)
• Déli fjordok (Dalmáciai útirajzok, Budapest, 1900)
• A vesztett csata (regény, Budapest, 1906)
• A rádzsa (novellák, Budapest, 1918)
• Sir Douglas könyve (novellák, Budapest, 1928)
• A sipkásfejű veréb (regény, Budapest, 1931)
• Kék Nílus (Budapest, 1932)
• Kis dekameron (Budapest, 1942)

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.