Havas József (1859–1898)[6] fűszerkereskedő és Friedlieber Fáni (1864–1904)[7] gyermekeként született zsidó családban. Az érettségit Nyíregyházán tette le, ahol anyai nagyszülei éltek, majd a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem hallgatója lett. 1913-ban orvosdoktori oklevelet szerzett. Már diákkorában bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A Tanácsköztársaság idején a Fehérvári úti Rokkantkórház főorvosa és a Rokkantügyi Hivatal vezetőjeként működött. A proletárdiktatúra bukása után emigrált. 1922 és 1927 között Nagyváradon dolgozott mint tbc-szakorvos. 1927-től az moszkvai Központi Tuberkulózis Kutató Laboratóriumában dolgozott mint tudományos munkatárs. A második világháború után tért vissza Magyarországra. 1947-ben kinevezték az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) igazgatójává és a tbc-csoport vezetőjévé választották. Ez utóbbi minőségében irányította az ország lakosságának jelentős részére kiterjedő tuberkulin-vizsgálatokat és BCG-oltásokat. 1949 és 1954 között az OKI főigazgatója volt. A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi karán A tuberculozis járványtana és megelőzése című tárgykörből egyetemi magántanári képesítést kapott.[8]
Vezetőségi tagja volt az MTA Orvostudományi Osztályának. Kísérletes pulmonológiával, tüdőgyógyászati mikrobiológiával, elsősorban az úgynevezett Weltmann-reakcióval, BCG-oltásokkal és a Vole-baktériummal kapcsolatos kutatásokkal foglalkozott. Kezdeményezésére alakult meg a Magyar Mikrobiológusok Társasága. Tagja volt az Orvosi Hetilap, a Népegészségügy, a Tuberkulózis Kérdései és a Szovjet Kultúra című folyóiratok szerkesztőbizottságainak.
Felesége Schifer Alice (1895–1968) volt, Schifer János és Preiszner Mária lánya, akit 1919. április 12-én Budapesten vett nőül.[9]
