Hannu Mäkelä (Helsinki, 1943. augusztus 18. –) a mai finn irodalom egyik központi alakja. Munkássága szerteágazó: regényeket, gyermekregényeket, verseket, színdarabokat, rádió- és tévéjátékokat is írt. Számtalan irodalmi díjjal, többek között Finlandia-díjjal jutalmazták. Műveit 16 nyelvre fordították le.
Élete és munkássága
Helsinkiben született, 1943. augusztus 18-án. Szülei Väinö Makelä és Eevi Leinonen. Ma főként Sitarlában és Helsinkiben él. Bár tanárnak tanult, mégis húsz évig dolgozott az Otava kiadónál irodalmi szerkesztőként. 1986 óta független író. Első könyvei 1965-ben jelentek meg, azóta több mint 170 irodalmi alkotását publikálták.
Legfőbb példaképei Eino Leino és L. Onerva. Leino munkásságát már karrierje kezdetén tanulmányozta, az utóbbi években pedig mindkét szerző központi szerepet tölt be Mäkelä kutatói tevékenységében. Mestari c. 1995-ös könyve Eino Leino életét dolgozza fel, a 2003-as Nalle ja Moppe Leino és Onerva kettős életrajza. Továbbá Mäkelä publikálta Onerva két ki nem adott versgyűjteményét (Szárnyak (Siivet) – 2004 és Felhők és nap (Pilvet ja aurinko) – 2005), fokozva ezzel a költő ismertségét.
Külföldön a gyermekregényei a legismertebb és legkedveltebb művei. Nagy hatással voltak rá három gyermekét egyedül nevelő édesanyja esti meséi (nem volt még 5 éves, amikor maga is olvasott). 1973 óta ír gyermekeknek, azóta 29 ilyen típusú könyvet publikált. Gyerekkönyveiben a legnagyobb újítást egy olyan világ megteremtése jelenti, amelyben a szabadság, a barátság és a boldog befejezés is lehetséges.
A Hú úrról szóló sorozata a leghíresebb. Hú úr alakja Mäkelä laaksolahti nyaralójában született meg, az akkor 6 éves fiának mesélt róla először, később is az ő követelésére folytatta a történetet. Paavo Haavikko, kiadójának akkori vezetője, ellenezte, hogy kiadják a meséket, mivel szerinte Mäkelä ezzel elveszítené írói tekintélyét. 1973-ban mégis megjelent a sorozat első darabja, amit később még hat könyv követett.
"Mäkelä rendkívüli író abból a szempontból, hogy ismertsége elsősorban éppen gyerekkönyvein alapul. A Magyarországon is többször megfordult Hannu Mäkelä magyar kiadója szintén a Móra Kiadó. A sorozat első kötete, a Hú úr kalandjai 1980-ban jelent meg. Mäkelä gyerekkönyvei sajátosak – Hú úr tulajdonképpen egy aprócska fekete ember, akinek a gyermekek ijesztgetése a feladata. A gyerekeket éppen Hú úr ártatlansága és bizonyos fajta becsületessége ragadja meg. Hú úrnak is sok olvasója van már, több generációban. A 80-as években, a történetek születésekor felszabadító és forradalmi volt az ismert író jól megírt történeteit olvasni, amelyek meglepően hihetően bontakoztak ki a határtalan – és néha szertelen – gyermeki képzelet szárnyain.
Hú úr született csodálkozó, aki képes a gyermekekhez hasonlóan meglepődni dolgokon és jelenségeken, és mindig friss szemmel nézi a világot. Hú úr másokat ijesztget, de ő maga is számos dologtól fél, mivel képzelete határtalan. Mégis stressz nélküli, nagyon is átlagos életet él, nyugodtan alszik és teát iszik, de érdekli a varázslás is. Nagyapjától örökölt könyveiből tanulja a varázslótudományt, de mint sejthetik, az eredmény mindig kicsit kiszámíthatatlan és meglepő – Hú úrnak magának is.
Hú úr magyar hangja, Fehérvári Győző, Hannu Mäkelä másik gyerekkönyvét is lefordította, melynek címe: A ló, aki elvesztette a szemüvegét. Ez a mű is a Móra Kiadónál jelent meg – mégpedig 1984-ben. A regény főhőse egy ló-irodalomkritikus, akinek szemüvege elvesztése miatt hirtelen nagy változás következik be az életében – a nagy ismeretlenbe ugrik. Otthonról elköltözve véletlenül ismerkedik meg saját biztonságos lóvilágából nézve furcsábbnál furcsább állatokkal – egy fedél alá kerül tehenekkel, egy sündisznóval, egy varjúval és egy kutyával. A hosszú tél miatt a hó fogságában levő vegyes összetételű csoport közös élete eléggé nehézkesen kezdődik. Az olvasók azonban külön hangsúlyok nélkül is megértik, hogy a telet csapatszellem nélkül nem lehetett volna túlélni, minden állat a saját képességeivel járult hozzá ehhez." (Kirsi Rantala: A Múminvölgy varázslatos világa) Mäkelä sok könyve személyes élményen alapul, közéjük tartozik ez a történet is. Az írónak szemüvegre lett volna szüksége, ám ő tiltakozott ez ellen, később mégis rájött, hogy elengedhetetlen a számára. Ez a történet példa arra is, hogy Mäkelä szeret közösségekről írni, arról, hogyan kell egymáshoz alkalmazkodni, másokat tolerálni.
Művei
Próza
Eddig 23 regénye jelent meg:
Matkoilla kaiken aikaa, Otava, 1965
Kylliksi! tai Liikaa, Otava, 1965
Kotimies,Otava, 1967
Oman itsensä herra, Otava, 1971
Samuli Kustaa Berg, Fenlit, 1982
Hänen uuden elämänsä alku, Fenlit, 1985
Vetsikko, Otava, 1988 – Finlandia-díjra jelölték
Moinen mies, Otava, 1989
Isaskar Sitarlassa, tekstejä ja kirjoituksia 1965 – 1990, Fenlit, 1990
Tie vie, Otava, 1990
Pieni paikka Kerbihan, Otava, 1991
Kaarina Kaila – taiteilija (tekstiosa), Otava, 1992
Kuinka monta kertaa tapasin Liisan, Otava, 1992
Mestari. Eino Leinon elämä ja kuolema, Otava, 1995 – Finlandia-díj
Matkoilla kaiken aikaa – Kylliksi! tai Liikaa; Otava, 1996
Katso, se päivä on tuleva, Otava, 1996
Eino Leino. Elämä ja runo, Otava, 1997
Pelin henki. Love/40 – Erään ottelun tarina, Otava 1998
Äiti. Visszaemlékezés, Otava 1999
Myrskyn jälkeen aamu, Otava, 2000
Muisto. Elbeszélés, Otava, 2001
Pensiooni Fortuna, regény, 2001
Ihme. Elbeszélés, Otava, 2002
Nalle ja Moppe. Eino Leinon ja L. Onervan elämä, Otava, 2003
Samuli Kustaa Berg. Második, kiegészített kiadás, Otava, 2003
Uponnut pursi. Otava, 2004
Isä. Visszaemlékezés, Otava, 2004
Äiti, hangoskönyv, a szerző felolvasásával, Otava, 2005
Ruhtinas unelmain mailla. Matkani kirjojen kanssa, Otava, 2005
Samuli. Muistelma Samuli Parosesta, Otava, 2006
Syksy Venetsiassa. regény, Tammi, 2006
Pöytä kahdelle (Anna Kortelainennel együtt), Tammi, 2007
Onnen maa – L. Onervan runot ja elämä, Minerva, 2007
Casanova. Giacomo Casanovan tie naisten miehestä kirjailijaksi. Életrajz, Tammi, 2007
Elävät ja kuolleet. Elbeszélés, Tammi,2008
Eetu. Matkoja Eduard Uspenskin maailmaan, Tammi, 2008
Hyvä jätkä, elbeszélés, Helsinki, 2009
Mikä sanomatta jää. Regény, Tammi, 2009
Készülőben: Kivi. Regény, Tammi, 2010 ősz
Versek és színdarabok
1966-tól, 18 kötete jelent meg:
Sinisen taivaan, harmaan jään, Otava, 1966
Sano minulle nimesi, Otava, 1969
Vuoret ovat pilviä, Otava, 1972
Vanha talo, Otava, 1973
Syksy tuli kutsumatta, Otava, 1974
Jos pettää sinut elämä, Otava, 1975
Synkkyys pohjaton, niin myös iloni, onneni, Otava, 1976
Illan varjo, Otava, 1979
Ikään kuin ihminen, Otava, 1980
Voimamies, näytelmä, Otava, 1982
Unelma onnesta numero 5, Otava, 1985
Päivä sytyttää hiljaiset valonsa, omakustanne, 1986
Kylmä aika, Otava, 1987
Tähtirinta, kolme historiallista näytelmää, (Virran viemä, tuulen tuoma; Tähtirinta; Tuomari Viikki) W&G, 1988
Päivä jonka saamme elää, valitut runot, Otava, 1988
Raamatun runous, raamatun viisaus. Ensimmäinen kirja, Fenlit, 1988
Sinä teet pimeän, niin tulee yö, Otava, 1989
Kadonneitten kaupunki, Otava, 1993
Silloin, Otava, 1994
Rakkaus Pariisiin ja muita runoja, Otava, 1997
Että on ikuista valo.Valikoima runoja vuosilta 1966 – 1999, Otava, 2000
Jonakin päivänä kirjoitan sinusta runon, Otava, 2005
Készülőben: Merestä nousee Helsinki, Helsinki, 2010; Maan sydämellä, 2010; Toden näköistä, Tammi, 2011
Gyermekregények
Herra Huu, Otava, 1973
Herra Huu saa naapurin, Otava, 1974
Herra Huu muuttaa, Otava, 1975
Hevonen, joka hukkasi silmälasinsa, Otava, 1977
Kalle-Juhani ja kaverit, Otava, 1981
Pekka Peloton, Otava, 1982
Satu tytöstä joka etsi onnea, Otava, 1983
Herra Huu, kukas muu, kokoomateos, Otava, 1986
Päiviö Päivönpoika Päivölä, Otava, 1987
Minä olen pikkupanda, Otava, 1988
Ole kiltti, lue minut, Otava, 1988
Tonttu joka pelkäsi joulua, Otava, 1988
Jänis ja jänönapila, Otava, 1989
Ukko Lumi, Otava, 1989
Pikku pikku noita, Otava, 1990
Kun lintu laulaa, Otava, 1991
Hylätty hyväluontoinen koira, Otava, 1991
Yhtenä aamuna heräsin, Tammi, 1991
Sinitiainen, perhonen, punavarpunen, Tammi, 1992
Kai ja Pariisi, Tammi, 1993
Miuku & Mouku, Tammi, 1993
Herra Huu matkoilla, Tammi, 1994
Pönttölän väkeä,Tammi, 1995
Tyttö ja unen kukka, Tammi, 1996
Iso Pekka ja Pekka Pieni, Tammi, 1997
Herra Huu, kukas muu (uusi laitos), Otava 1998
Herra Huu hoitaa puutarhaa, Tammi, 2000
Niin kuin kaikki vasta alkaisi, Kaisaniemen Dynamo, 2000
Hattu, Tammi, 2001
Liisa Salolla, Tammi, 2003
Kaksi prinsessaa, Tammi, 2004
Miisan uusi perhe, Tammi, 2005
Herra Huu, rouva Huu ja vauva Huu, Tammi, 2006
Helmi. Pienen koiran ja tytön tarina, Tammi, syksy 2007
Vauvaunia, Tammi,2008
Készülőben: Nimien kirja, Tammi, 2010; Ääni joka etsi laulua, Tammi, 2011
Magyarul megjelent művei
Háborús élet (ford. Jávorszky Béla) (in: A boldogtalan konzervatív. Mai finn elbeszélők című kötetben, válogatta, az utószót és az életrajzi jegyzeteket írta Oláh József), Budapest, Európa Könyvkiadó, 1968
Huszonöt vers (ford. Garai G., Kiss D., Szopori Nagy L.) in: Visszhang az erdő faláról. Tizennégy finn költő című kötetben (válogatta és az utószót írta Gombár Endre, az életrajzi jegyzeteket írta Szíj Enikő), Budapest, Európa, 1981 ISBN 9630726653
A ló, aki elveszítette a szemüvegét (ford. Fehérvári Győző, Gaál Éva rajzaival), Budapest, Móra, 1984 ISBN 9631135969
A nyár első napja (ford. Fehérvári Győző) (in: Télidő havazás előtt. Modern finn elbeszélők című kötetben, válogatta és az életrajzi jegyzeteket írta Gombár Endre), Budapest, Európa, 1987 ISBN 9630739119
Tényleg kicsik a gyerekek... (ford. Gombár Endre) (in: A legjobb haverom. Finn gyerekversek című kötetben, válogatta és fordította Gombár Endre, Navratil Zsuzsa rajzaival), Budapest, Móra, 1991 ISBN 9631165736
Hannu Mäkelä… az édesanyja halálát megelőző és követő hónapok krónikáját vetette papírra százhatvan oldalon. Az egész rettentő mód személyes, tele belső utalásokkal, felkavaró emlékezésekkel gyerekkorára, a múltra; ezért aztán nem csoda, ha akkori lelkiállapota zaklatott, töredezett naplót eredményez.
Ugyanis Hannu (foglalkozására nézve író) belső kényszertől hajtva naplót vezet, majd négy hónapon át leír mindent, ami a kórházi szobában elhangzik, vagy lejegyzésre fontosnak ítéltetett. Hamar kiderül róla, hogy egyáltalán nincs felkészülve anyja távozására, tudatos énje tisztában van az elmúlás elkerülhetetlenségével, de egészen más tészta nap mint nap látni a testi-lelki leépülést. Főként ez utóbbi feldolgozhatatlan számára.
