Édesapja – Román Andor építész – Svájcba küldte tanulni a második világháború után, de a megváltozott politikai viszonyok miatt már nem jött haza. 1956-ban doktorált a Zürichi Egyetemen. Dolgozatának témája a William Shakespeare-fordítások kritikai tanulmányozása volt.
Irodalomkritikusi pályafutását 1963-ban kezdte a Neue Zürcher Zeitung című svájci német lapnál, ahol elsősorban a kortárs magyar irodalommal foglalkozott. Több mint 300 kritikát írt, és hitvallása a következő volt: Nézd meg, mit tud nyújtani a magyar irodalom, minőségben felveheti a versenyt a nagy európai irodalommal.[2]
1977. március 19-én irodalmi kritikát írt Kertész Imre magyar író Sorstalanság című regényéről, amelyben „egy kétségbeesett ember regényének” nevezte azt, ami hozzájárult a Nyugaton való ismertté válásához.[2] 1977-ben Kertész Imre véletlenül fedezte fel a kritikát egy budapesti uszodában egy elhagyott újságban, és az irodalomkritikus és az író között több személyes találkozással is kísért levelezés kezdődött.[3]Kertész Imre levelei 2009-ben jelentek meg Levelek Haldimann Évához címmel.[4]
Magyarról németre fordította Szabó Magda írónő több regényét is.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Eva Haldimann című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. javított és bővített kiadás+Álnévlexikon] Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6806-3
