Kutatási területe: német irodalomtörténet, magyar-német lexikográfia.
Életpályája
Budapesten (azon belül Pesten) nevelkedett, atyja magyar-latin szakos középiskolai tanár volt, aki egy időben gimnázium igazgatói teendőket is ellátott. Fiát már ötéves korától nyelvekre taníttatta, németre és angolra. A budapesti német kolónia Damjanich utcai német nyelvű elemi és reálgimnáziumába, a Reichsdeutsche Schule-ba íratták be 1926-ban. 1938-ban érettségizett, s beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre (ma ELTE), magyar-német szakra, magyar-német szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, 1942-ben doktorált Thienemann Tivadarnál Nietzsche és Ady c. tanulmányával. A budapesti Kemény Zsigmond Gimnázium rendes tanárává nevezték ki, egyben a pesti egyetem díjtalan tanársegédeként működött. Az 1945/46-os tanévtől a szegedi egyetemen germán filológiát és angol nyelv- és irodalmat tanított, majdnem négy évtizeden át a továbbiakban Szegeden oktatott és kutatott.[1]
1945-1984 között a szegedi egyetem (1962-től JATE) német tanszékén tanított, ugyanitt 1948-1984 között tanszékvezető egyetemi tanár, a tanszék munkájának szüneteltetése miatt 1950-1956 között szótárszerkesztéssel bízták meg, s a magyar és világirodalom oktatásával magyar szakosok számára. Közben 1950-1952 között vezette az Irodalomtörténeti Dokumentációs Központot és az MTA Irodalomtörténeti Főbizottságában volt tag. 1957-től újra szervezte és vezette a Német Nyelv- és Irodalom Tanszéket. Koltay-Kastner Jenő nyugalomba vonulása után 1968-ban átvette a nyugati nyelveket és irodalmakat (német, francia, olasz) oktató tanszékek irányítását. 1957-1960 között és 1965-1969 között a Bölcsészettudományi Kar dékáni posztját is ő töltötte be. 1970-től elindította az angol nyelv- és irodalom oktatását a szegedi Bölcsészettudományi Karon.[2]
Tudományos előmenetele: 1963-ban kandidátusi, 1973-ban akadémiai (nagydoktori) fokozat.[3] A szegedi egyetemen 1983/1984-es tanév végéig töltötte be a Német Nyelv- és Irodalom Tanszék vezetői posztját, ezután Budapestre költözött, 1984-ben nyugdíjazták.
1997-ben hunyt el, temetése július 11-én, pénteken 10 órakor volt a Farkasréti temetőben. Közvetlen hozzátartozója csak egy maradt, a felesége. Egyetlen leányuk, Eszter fiatalon, tragikus körülmények közt még Szegeden elhunyt. Özvegye Dr. Halász Elődné dr. Szász Annamária férje tiszteletére[4] létrehozta a Halász Előd Alapítványt tanulni vágyó fiatal germanisták megsegítésére.[5]
Munkássága
Halász Előd kiváló tanár, kiváló előadó volt a szegedi egyetemen, bár „áthallgatás” az ő tanári korszakában nem volt, mégis a német szakosokon kívül is számos más hallgató, köztük magyar-történelem, magyar-francia szakosok látogatták pl. Thomas Mann Varázshegy c. regényéről szóló előadásait. Kiváló tanítványokat nevelt, köztük Kanyó Zoltán (1940-1985) összehasonlító irodalomtörténész, utóbb az Összehasonlító Irodalomtörténeti Tanszék vezetője; Bernáth Árpád (sz. 1941) a Német Irodalomtudományi Tanszék vezetője,[6]Csúri Károly (sz. 1946) az Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék vezetője.[7] Természetesen nemcsak későbbi egyetemi oktatók voltak az ő jeles tanítványai, hanem mások is, köztük Veress Miklós költő, Suki Béla történelemtanár, filozófus, Bonyhai Gábor filozófiai szakfordító.
A szakmában nemzetközi tekintélye talán jelentősebb volt, mint a hazai. 1964-ben a Modern Nyelvek és Irodalmak Nemzetközi Szövetsége kongresszusra hívta az Amerikai Egyesült Államokba a regénymodellekről szóló előadásának megtartása végett, több amerikai városban is tartott előadást, Ann Arborban, San Franciscóban, Albuquerque-ben, Austinban.[8] Kapcsolatot tartott Thomas Mann özvegyével, s még sok híres személyiséggel.
Összefoglaló német irodalomtörténetet a magyarok számára Halász Előd óta (1971) még nem írt senki. Halász Előd irodalomtörténeti kutatásai mellett legjelentősebb teljesítménye a német-magyar és a magyar-német nagyszótár szerkesztése és közreadása.
↑Halász Elődöt 1948. augusztus 1-jén egyetemi tanárnak nevezték ki, de az 1952-ben bevezetett szovjet tudományos szisztéma szerint neki is kandidátusi és nagydoktori fokozatot kellett szerezni. Mindegyik más már kinevezett egyetemi tanárra ez vonatkozott, a Szegeden is működő tanárok közül pl. Várkonyi Hildebrand Dezső 1952-ben szerezte meg a kandidátusi fokozatot, Tettamanti Béla tanszékvezető egyetemi tanárként, nagy tudományos múlttal mögötte, élete végén írta meg nagydoktori disszertációját.
↑1976-1980 között a JATE BTK Angol Nyelv- és Irodalmi Tanszék vezetője.
↑Veress Miklós: Az igazi hivatás. Beszélgetés dr. Halász Előd professzorral. In memoriam Halász Előd. i. m. 9. p.
↑Aranygyűrűs doktorrá azokat avatták, akik az egyetemi doktorátusig bezárólag végig kitűnő tanulók voltak
↑Középen Márta Ferenc rektor nyújtja át a díszdoktori oklevelet Galkin, Ilja Szavik moszkvai történész professzornak, bal felől Veres József, a JTK dékánja
↑Nagydoktori disszertációként nyújtotta be az MTA-hoz, de csak kandidátusi fokozatot kapott érte 1963-ban, tudományos szakmai oka ennek nem lehetett, az egyéb okok nem ismertek. 1964-ben nyújtott be az MTA-hoz nagydoktori értekezés tervezetet Thomas Mann magyar befogadása témakörben, de nem fogadták el.
↑1973-ban, 53 éves korában nyerte el a nagydoktori fokozatot kétkötetes német irodalomtörténetével, s érdekes módon nem az irodalom-, hanem a nyelvtudományok nagydoktorává nyilvánították szótárszerkesztéseire való tekintettel.
Források
Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 750. o. ISBN 963-05-6806-3
Szegedi egyetemi almanach: 1921-1995 (1996). I. köt. Szeged, Mészáros Rezső. Halász Előd lásd 129. p.
Bernáth Árpád: Idegen nyelvi modern filológia. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene: 1921-1998 (1999). Szeged, Mészáros Rezső. pp. 138–156.