Hechtl János lakatos és Walz Etelka (1864–1930) fia. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1916-ban tanári, később bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1916 és 1923 között a Kölcsey Gimnáziumban, 1923–24-ben a Kemény Zsigmond Gimnáziumban, majd 1943-ig a Szent István Gimnáziumban tanított. 1943-ban igazgatói címet kapott. A budapesti Tankerületi Főigazgatóság előadója lett, s 1945-ben megbízták a Szent István Gimnázium igazgatóságával. Ezután az Országos Neveléstudományi Intézet munkatársa, majd a budapesti óvónőképző pedagógia tanára lett. 1945-től a Magyar Pedagógiai Társaságnak főtitkára volt. Éveken át volt a Tanáregyesületi Közlöny szerkesztője, dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia szótári bizottságában is. Ezen kívül 19. századi neveléstörténettel is foglalkozott.
Felesége Thuránszky Lenke volt, Thuránszky Tádé és Balogh Ilona lánya, akit 1919. április 22-én Budapesten, a Ferencvárosban vett nőül.[4]
A Rákospalotai temetőben nyugszik.
Főbb művei
Az irodalmi oktatás Herbart pedagógiájában (Budapest, 1918)
A nevelés gondolata Eötvös József báró költészetében (Budapest, 1936)
Élő idegen nyelvek a középiskolában (Magyar Pedagógia, 1938)
Az új középiskola (Magyar Pedagógia, 1939)
Az osztrák vallás- és közoktatásügyi minisztérium szervezetének kialakulása a Bach-korszakban (Tanulmányok a magyar nevelés történetéből, Budapest, 1957)
Jegyzetek
↑Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 4379/1916. Forrás: MNL-OL 30794. mikrofilm 1072. kép 1. karton