HMS Indefatigable
Hajótípus	Repülőgép-hordozó
Üzemeltető	Brit Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Implacable osztály
Pályafutása
Építő	John Brown & Company
Építés kezdete	1939. november 3.
Vízre bocsátás	1942. december 8.
Szolgálatba állítás	1944. május 3. 1950
Szolgálat vége	1946. december 1954. szeptember
Sorsa	1956 novemberében szétbontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	23 825 t 32 624 t (teljes terhelés)
Hossz	233,6 m
Szélesség	29,18 m
Merülés	8,8 m
Sebesség	32 csomó (59 km/h)
Hatótávolság	20 000 km 14 csomós (26 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet	16 db 113 mm-es ágyú (8 × 2) 42 db 40 mm-es ágyú 40 db 20 mm-es ágyú
Repülőgépek	73 db (1944-ben)
Legénység	1400 fő (repülőgépek legénységével együtt)
A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Indefatigable témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a második világháborúban alkalmazott repülőgép-hordozóról szól. Hasonló címmel lásd még: HMS Indefatigable (egyértelműsítő lap).

A HMS Indefatigable a Brit Királyi Haditengerészet egyik Implacable osztályú repülőgép-hordozója volt.

A hajó építését 1939. november 3-án kezdték a skóciai Clydebankben, a John Brown & Company hajógyárában. Az Indefatigable vízre bocsátására 1942. december 8-án, hadrendbe állítására pedig 1944. május 3-án került sor. A hajót pályafutása elején a Honi Flottához vezényelték. A repülőgép-hordozó első parancsnoka Q. D. Graham kapitány volt.

A hajó első küldetése egy, a német Tirpitz csatahajó elleni támadás volt a norvég fjordoknál. A bevetés nem volt túl sikeres, hiszen a hajó számos berendezésénél problémák jelentkeztek.

Ezt követően a hajó problémáit kijavították, majd 1944. november 19-én az Indefatigable elindult a Távol-Keletre, hogy csatlakozzon a Brit Csendes-óceáni Flottához. A repülőgép-hordozó itt a Brit Csendes-óceáni Flotta parancsnokának, Philip Vian ellentengernagynak (aki egyben HMS Cossack egykori kapitánya) a zászlóshajója lett. 1944. december 10-én, mikor a flotta Colombóba ért, a zászlóshajó szerepet a HMS Indomitable vette át.

1945. április 1-jén, mikor az Indefatigable az okinavai hadműveleteket támogatta, a hajó felépítményét kamikaze-támadás érte. A támadás során tizennégyen vesztették életüket. Köszönhetően a repülőgép-hordozó páncélozott fedélzetének, a támadás után öt órával a hajó már ki is tudta szolgálni a repülőgépeit.

Az Indefatigable azon hajók egyike, mely jelen volt szeptember 2-án a Tokiói-öbölben, ahol aláírták a japánok kapitulációját. A háború után ez a hajó is részt vett a Japánban lévő szövetséges hadifoglyok hazaszállításában, ezt követően pedig szemtanúja volt az Egyesült Államok későbbi, Csendes-óceánon végzett nukleáris kísérleteinek.

A háború után a hajót kivonták a hadrendből, de 1950-ben kiképzőhajóként ismét hadrendbe állították. Később a hajót ismét - ekkor már véglegesen - kivonták a hadrendből, majd 1956-ban szétbontották.

A hajón szolgáló repülőszázadokban számos repülőgép-típus megfordult. Ilyenek többek között a Supermarine Seafire, a TBF Avenger és a Fairey Firefly. 1944 novemberében az Indefatigable 73 repülőgéppel rendelkezett: 40 Seafire-rel, 21 Avengerrel és 12 Firefly-al.

• Ireland, Bernard. The Illustrated Guide to Aircraft Carriers of the World. Hermes House, London, 2005. ISBN 1-84477-747-2 (Angol)

• Maritimeques HMS Indefatigable fotógaléria (angolul)
• Darrell V. Bumby RN Collection on MaritimeQuest (angolul)