PROFILPELAJAR.COM

	HMAS Yarra
Hajótípus	Őrhajó
Névadó	Yarra River
Üzemeltető	Ausztrál Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Grimsby-osztály
	Pályafutása
Építő	Cockatoo Island Dockyard (Sydney)
Építés kezdete	1934. május 24.
Vízre bocsátás	1935. március 28.
Szolgálatba állítás	1935. december 19.
Sorsa	1942. március 4-én japán cirkálók elsüllyesztették.
	Általános jellemzők
Vízkiszorítás	1060-1500 t
Hossz	81,15 m
Szélesség	11 m
Merülés	2,3-3 m
Sebesség	16,5 csomó (30,6 km/h)
Fegyverzet	3 db 4 hüvelykes (101,6 mm) légvédelmi ágyú (2 x 2);
Legénység	135-160 fő
	A Wikimédia Commons tartalmaz HMAS Yarra témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A Yarra folyóról elnevezett HMAS Yarra az Ausztrál Királyi Haditengerészet Grimsby-osztályú őrhajója volt, mely a második világháború idején szolgált. Az 1936-ban hadrendbe állított Yarra a háború kezdeti szakaszát ausztrál vizeken töltötte, majd 1940-ben áthelyezték az Indiai-óceán keleti vizeire. A hajót később a Vörös-tengerre vezényelték, ahol részt vett a brit–iraki háborúban, majd az Irán elleni brit–szovjet invázióban. A hajó ezután novemberben részt vett az ostrom alá vett Tobruk Földközi-tengeren történő ellátásában, ezt követően pedig visszahívták Délkelet-Ázsiába az egyre szaporodó japán támadások miatt. 1942. március 4-én a Yarrát elsüllyesztette egy cirkálókból és rombolókból álló japán egység, miközben Ausztráliába visszavonuló hajókat védelmezett.

Felépítése

A Grimsby-osztályba tizenhárom őrhajó tartozott, melyek közül négyet Ausztráliában építettek az Ausztrál Királyi Haditengerészet számára. Az 1060 tonna (teljes terhelés mellett 1500 tonna) vízkiszorítású Yarra az osztály első hajóinak egyike volt. A hajó hossza 81,15 m, szélessége 11 m, merülése pedig terheléstől függően 2,3 és 3 m közt volt.^[1] A meghajtásról két kazán és a hozzájuk kapcsolt Parsons-turbina gondoskodott, mely 1500 kW teljesítményt tudott leadni a Yarra két hajócsavarjára.^[1] A hajó maximális sebessége 16,5 csomó (30,6 km/h) volt.^[1] Békeidőben a legénység 135 főből állt, háború idején valamivel többen, 160-an dolgoztak a hajón.^[1]

A Yarra fegyverzete három darab 4 hüvelykes (101,6 mm-es) légvédelmi ágyúból állt.

A hajó építését 1934. május 24-én kezdték az sydney-i Cockatoo Island hajógyárban, vízre bocsátására pedig 1935. március 28-án került sor, Archdale Parkhill védelmi miniszter feleségének jelenlétében. A Yarra 1936. január 21-én állt az Ausztrál Királyi Haditengerészet szolgálatába.^[2]

Bevetései

1939 decemberében a Yarrát a 20. aknakereső flottillához rendelték,^[2] majd 1940. augusztus 28-án áthelyezték a Kelet-indiai parancsnokság alá, hogy ott folytassa szolgálatát.^[2] Szeptember 18-án megérkezett Ádenbe, hogy konvojkísérő feladatokat lásson el a Vörös-tengeren.^[2]

Október 20-án a Yarra – több hajóval egyetemben – épp a BN 7-es konvoj kíséretét látta el,^[2] mikor olasz rombolók rájuk támadtak. A támadókat sikerült elűzniük, az egyik romboló – a Francesco Nullo – még zátonyra is futott.^[2] A támadás során az olaszok két torpedót lőttek ki a Yarrára, de mindkettőt sikerült kikerülnie.^[3]

Az 1941 márciusa és áprilisa közti időt a Yarra a bombay-i kikötően töltötte, ahol felújításokat végeztek rajta.^[2] Április 12-én a hajó csatlakozott a Karacsiból a Perzsa-öbölbe tartó BP7-es konvoj kíséretéhez.^[4] Megérkezésük után a Yarra az öbölben maradt és részt vett a brit–iraki háborúban.^[2] Augusztusban a hajót iráni vizekre vezényelték, hogy segítse az Irán elleni brit–szovjet inváziót.^[2] A Yarra számos kikötő és olajipari üzem elfoglalásában segédkezett, elsüllyesztette az iráni Babr őrhajót, valamint részt vett két iráni ágyúnaszád, és az olasz Hilda elfoglalásában.^[5] Novemberben a hajót áthelyezték a Földközi-tengerre, hogy segítse az ostrom alatt álló Tobruk utánpótlással való ellátását.^[6]

Decemberben a japán hadüzenet hatására a Yarrát a délkelet-ázsiai térségbe küldték.^[6] December 9-én hagyta el az alexandriai kikötőt és 1942. január 11-én érte el Jávát, ahol ismét konvojkísérő feladatokat kapott.^[6] Február 5-én az őrhajó egy konvojt kísért Szingapúrba (ez volt az utolsó konvoj, ami megérkezett a városba, mielőtt azt elfoglalták a japánok).^[6] Az út során a konvojra japán repülőgépek támadtak. A Yarra egy gépet lelőtt és több másikat megrongált, majd az 1800 főt szállító, lángokban álló SS Empress of Asia csapatszállító hajó segítségére sietett.^[6] február 6-án a hajó egy dél felé tartó konvojjal elhagyta Szingapúrt.^[6] Palembang közelébe érve a Yarra elhagyta a konvojt, hogy a meghibásodott HMAS Vendetta rombolót elvontassa. A két hajó ezután sikeresen elért Tanjong Priok kikötőjébe.^[6]

Elvesztése

A szövetségesek délkelet-ázsiai helyzetének megromlása miatt, általános délre vonulást rendeltek el.^[6] Március 2-án a Yarra Tjilatjapba érkezett az Anking ellátóhajóval, a Francol tankerral, és az MMS-51 aknamentesítő hajóval. Az őrhajó azt a feladatot kapta, hogy kísérje a másik három hajót Fremantle-be.^[6] Egy nappal később a hajó a holland Paragi mentőcsónakjaiból 40 embert megmentett.^[6]

1942. március 4-én reggel a konvoj szembetalálkozott egy japán flottillával, melybe négy romboló valamint az Atago, a Takao, és a Maya cirkálók tartoztak.^[6] A Yarra parancsnoka, Robert William Rankin elrendelte az álcázófüst bevetését, majd felszólította a többi hajót, hogy szóródjanak szét, amíg a Yarra feltartja a japán hadihajókat.^[6] Erőfeszítései ellenére a konvoj menekülő hajóit utolérték, és elsüllyesztették. A Yarrát nem sokkal reggeli 8 óra után süllyesztette el egy cirkálóról leadott találat. A hajó legénységéből, valamint a korábban kimentett emberekből mindössze 34 túlélő maradt.^[6] Március 9-én, mikor a K XI holland tengeralattjáró kimentette a túlélőket, már csak 13-an voltak életben.^[6]

A Yarra háborús szolgálatait később két kitüntetéssel ismerték el, ezek a "Líbia 1941" és a "Kelet-India 1942".^[7]^[8]

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d Bastock, Australia's Ships of War, p. 130
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ Bastock, Australia's Ships of War, p. 132
↑ O'Hara, Struggle for the Middle Sea, p. 103
↑ Lyman, Iraq 1941, p. 28
↑ Bastock, Australia's Ships of War, pp. 132-3
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m ⁿ Bastock, Australia's Ships of War, p. 133
↑ „Navy Marks 109th Birthday With Historic Changes To Battle Honours”, Royal Australian Navy, 2010. március 1.. [2011. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. december 23.)
↑ Royal Australian Navy Ship/Unit Battle Honours. Royal Australian Navy, 2010. március 1. [2011. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 23.)

Források

Bastock, John. Australia's Ships of War. Cremorne, NSW: Angus and Robertson (1975). ISBN 0-207-12927-4. OCLC 2525523
Lyman, Robert. Iraq 1941: The Battles for Basra, Habbaniya, Fallujah and Baghdad, Campaign. Oxford, New York: Osprey Publishing (2006). ISBN 1-84176-991-6
O'Hara, Vincent P.. Struggle for the Middle Sea: the great navies at war in the Mediterranean theater, 1940-1945. Naval Institute Press (2009). ISBN 1-59114-648-8
Gillett, Ross. Warships of Australia, MacDougall, Anthony; Graham, Colin (illustrations), Adelaide, SA: Rigby (1977). ISBN 0-7270-0472-7. OCLC 4466019
Hague, Arnold. Sloops: A History of the 71 Sloops Built in Britain and Australia for the British, Australian and Indian Navies 1926–1946. Kendal, England: World Ship Society (1993). ISBN 0-905617-67-3

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a HMAS Yarra (U77) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.