A második világháború után népi kollégista volt. 1948–1953 között a szverdlovszki egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1953-tól a Szabad Nép, majd a Népszabadság munkatársa, főmunkatársa volt.
Költészete
Változatos tematikájú, patetikus, drámai hangnemű verseiben sok az életrajzi, a mitológiára, irodalmi hagyományra utaló elem. Fekete öröm (1975) című kötetében a prózaverssel kísérletezett. Ukránból, olaszból és spanyolból fordított. Lefordította Ivan Dracs és Francesco Marsala verseit.
Művei
Alkalom (kisregény, 1960)
Irodalmi tudósítások (kritikák, publicisztikák, versek, tanulmányok, 1965)
Jó ellenfelet! Művekről, emberekről (1968)
Száll a Nap (versek, 1969)
A sereg arca (versek, 1970)
Dél az öbölben (versek, 1974)
A költemény felé (esszék, 1974)
Fekete öröm (versek, 1975)
Életítélet (válogatott és új versek, 1977)
A világ öt sebe (naplójegyzetek, esszék, karcolatok, 1978)
7x7 (versek, 1979)
Ramszeszi balladám (versek, 1982)
Szabad elvonulás (versek, 1983)
Válasz a szfinxnek (irodalmi naplójegyzetek, 1985)
