1734-ben II. György angol király, aki Hannover választófejedelme is volt Gerlach Adolph von Münchhausen hannoveri miniszterelnöknek azt az utasítást adta, hogy alapítson egyetemet Göttingenben az európaifelvilágosodás tanszabadsági eszméinek hatására.
A tizennyolcadik és a tizenkilencedik század
A 18. század hátralévő részében a göttingeni egyetemet Németország legjobb egyetemei közé sorolták szabad szellemének, valamint a tudományos kutatás-fejlesztés légkörének köszönhetően, amely megkülönböztette a többitől. Georg Christoph Lichtenberg professzor (1769–99) megalapította a máig jelentős, kifejezetten a fizikaikísérleteknek szentelt első fakultást Németországban. 1812 óta Göttingen modern kutatási helyszínként ismert, a több mint 250 000 kötetes könyvtára létrehozásával.
A 19. század eleji politikai forrongásokban professzorok és hallgatók is részt vettek, amiért 1834-ben 860-ra csökkentették a diákok számát. Hét professzort – a göttingeni heteket – Wilhelm Eduard Albrecht államjogtudóst (1800–1876), Friedrich Christoph Dahlmann történészt (1785–1860), Heinrich Ewald orientalistát (1803–1875), Georg Gottfried Gervinus történészt (1805–1875), Wilhelm Eduard Weber fizikus (1804–1891), valamint Jakob (1785–1863) és Wilhelm Grimm (1786–1859) filológus testvéreket 1837-ben elbocsátották, mert tiltakoztak IV. György brit király1833-ban kihirdetett liberális alkotmánya ellen, amely nagymértékben csökkentette az egyetem önállóságát. Ezt megelőzően a Grimm testvérek még itt alkották meg a világ első német szótárát.
A 19. században Gustav von Hugo és Rudolf von Jheringrómai jog itteni tudósai voltak. Utóbbi dolgozta ki a culpa in contrahendo (a. m. szerződéskötés körüli vétkesség) elméletét, és Jogok harca című művükkel magas szintre emelték az ítélkezési gyakorlat hírnevét Göttingenben. Otto von Bismarck, a második német birodalom első kancellárja, aki a 19. század második felében megalkotta az új Németországot, 1833-ban Göttingenben tanult jogot, miközben az egyetemtől nem messze ma is álló kis házban (Bismarckhäuschen) lakott.
Ludwig Prandtl1904-ben költözött az egyetemre, és a következő két évtizedben a folyadékmechanika és az aerodinamika egyik vezető tudósává vált. 1925-ben Prandtlt kinevezték a Vilmos Császár Társaság Mechanikai Folyadékok Intézetének igazgatójává. Bevezette a lendület határrétegének koncepcióját, és megalapozta az aerodinamikai matematikát, kiszámítva a levegőtömegét az irányhoz viszonyítva. Prandtl sok hallgatója az aerodinamika területén kulcsfontosságú közreműködővé vált.
Neumann János (1903–1957) matematikus, matematikai fizikus, a számítástudomány megteremtője ösztöndíjasként ment Göttingenbe, ahol a Bolyai-díjas David Hilbert munkatársa lett.
Eddig összesen 44, a göttingeni egyetemmel kapcsolatban álló hallgatónak, professzornak vagy munkatársnak ítélték oda a Nobel-díjat.
A társadalmi tanulmányok is virágzottak a huszadik század folyamán a filozófus Edmund Husserl, a fenomenológia atyja és Max Weber alatt, akik itt tanítottak.
A Göttinger DigitalisierungsZentrum (Retrospektív Digitalizációs Központ) a Göttingeni Egyetem által működtetett tudományos folyóiratok retrospektív digitalizálási központja.[1]
A központot 1997-ben alapították, és a Német Kutatószövetség pénzügyi hozzájárulásának köszönhetően a könyvtárak és tudományos intézmények számára a digitalizáció területén nyújtott szolgáltatásokra szakosodott központtá alakíthatta át magát.
A GUD feladata volt Gutenberg Gottingenben őrzött Bibliapéldányának,[2] valamint tudományos folyóiratok egész sorozatának digitalizálása és indexelése.
A DigiWunschbuch[3] a gottingeni könyvtár könyveinek és műveinek digitalizálási szolgáltatásának a neve, amely harmadik féltől származó természetes vagy jogi személyek számára is nyitva áll, megrendelésre és térítés ellenében elérhető.
A tudományos alapban matematikai közlemények és kéziratok[4] éppúgy megtalálhatók, mint a JSTOR fontos történelmi szövegei; önéletrajzok, útleírások és térképek, matematikai értekezések, tudománytörteneti, zoológiai könyvek, 17. és 18. századi unikumok.[5] Egy részük szabadon tanulmányozható.
2013-ban a katalógus 17 000 tételt tartalmazott, több mint 15 millió digitalizált oldallal.
Botanikuskertek
Az egyetemnek három nagy botanikus kertje van: az Alte Botanische Garten der Universität Göttingen, a Neuer Botanischer Garten der Universität Göttingen és a Forstbotanischer Garten und Pflanzengeographisches Arboretum der Universität Göttingen.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Università Georg-August di_Gottinga című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.png)
