1820-ban Kolozsváron jogászból lett színész. 1821. március 11-én az új kolozsvári kőszínházbanSzentjóbi Szabó LászlóMátyás király című darabjában szerepelt. 1823-ban elhagyta Kolozsvárt. Kassán (1823) és Székesfehérváron (1824) játszott. 1825-ben tagja volt a pozsonyi országgyűlési társulatnak. Az 1830-as években színházigazgatóként dolgozott kisebb társulatoknál. 1841-ben a Nemzeti Színház vendégművésze volt. 1842-ben ismét színigazgató volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban a Mátyás-huszárok számvevőtisztje volt Bem oldalán; fogságba esett és Josefstadtban raboskodott. 1848-ban vonult vissza a színpadtól. Ezután jegyző, leánynevelő intézeti igazgató és bírósági alkalmazott volt. 1871-ben, a kolozsvári színház 50 éves jubileumán lépett színpadra utoljára.
Hősöket és intrikusokat alakított, képzett énekhangjával kisebb basszusszerepeket is elénekelt. Emlékeit levélformában írta meg: Történeti lapok, 1875. ápr. 25.–máj. 16., négy folytatásban. Kiadta Kótsi Patkó János egyetemes színháztörténeti jegyzeteit (Színfüzér mint nyugdíj, Kolozsvár, 1846), Flóra című almanachjában (Marosvásárhely, 1834) saját verseit és novelláját közölte.
Színházi szerepei
Hugo: Borgia Lucretia – Gennaro
Rossini: Tancred – Orbassano
Ruzitska J.: Béla futása – Kálmán
Hafner–Chudy J.: Pikkó herceg és Jutka Perzsi – Dadagó
Művei
Flóra. Ujévi zsebkönyvecske 1835-ik évre (Marosvásárhely, 1834)
Színfüzér, mint nyugdíj (Kótsi Patkó János jegyzetei s a bennidézett írók után szabadon szerkeszté s kiadta, Kolozsvár, 1846).