Guillaume Métayer
Született	1972 (53 éves)[1] Párizs
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	költő irodalomtörténész fordító romanista irodalomtudós lapszerkesztő
Iskolái	École normale supérieure
Kitüntetései	Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja (2014. november 13.)[2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Guillaume Métayer (Párizs, 1972 –) francia költő, irodalomtörténész, műfordító.

1972-ben született Párizsban. Az École normale supérieure-ön szerezte meg diplomáját a klasszikus irodalom területén, előbb a Cambridge-i Egyetemen tanított, majd a Sorbonne-on a 17. és 18. századi francia nyelv és irodalom kutatóközpontjának tudományos munkatársa lett (Paris IV). 2009-ben Marc Fumaroli történész és akadémikus tanítványa lett.

A magyar és a német irodalom műfordítója, a Po&sie folyóirat szerkesztője, a CNRS tudományos munkatársa, a 17. és a 18. század francia nyelvét és irodalmát kutató központ (CELLF) munkatársa. Kutatásaiban összehasonlító irodalommal foglalkozik (francia, német, magyar), valamint az irodalom és a filozófia közötti kapcsolatokra specializálódott.

Első verseskötete, a Fugues (Fúgák) 2002-ben jelent meg az Éditions Aumage kiadásában, melyben a zene és az idő kapcsolatával foglalkozik. Évtizedek óta fordítja a magyar irodalom szerzőinek műveit, például Garay János, József Attila, Krúdy Gyula, Kemény István, Petőfi Sándor, Tóth Krisztina.

2011-ben kiadta Anatole France és az irodalmi nacionalizmus: szkepticizmus és hagyomány című könyvét a Éditions du Félin-nél, amelyért megkapta a Revue des deux Mondes-díjat. A Flammarionnál 2011 májusában jelentette meg Nietzsche et Voltaire című monográfiáját. E mű elkészítéséhez Métayer elmélyült a német gondolkodó munkájába, hogy megpróbálja megtalálni a Candide vagy az optimizmus szerzőjének nyomait. Voltaire hatott volna Nietzche-re? Ezt a kérdést tette fel munkájában, amelyért a negyven évnél fiatalabb humán tudományokban kutatók munkáját jutalmazó Émile Perreau-Saussine-díjat kapott.

• Fugues: poèmes, Paris, Aumage, 2002
• Libre Jeu, préface de Michel Deguy, dessins d’Alfred Bruckstein, Paris: Caractères, 2017
• Karol Beffa, Aleksi Cavaillez et Guillaume Métayer: Ravel. Un imaginaire musical, roman graphique, Paris: Seuil/Delcourt, 2019 (mention spéciale du jury du Prix Livres & Musiques de Deauville 2020)

• Türelemüveg; ford. Imreh András et al., utószó Imreh András, Kemény István, Tóth Krisztina; Magvető, Budapest, 2018 (Időmérték)

• Anatole France et le nationalisme littéraire: Scepticisme et tradition, Paris: Le Félin, 2011
• Nietzsche et Voltaire: De la liberté de l'esprit et de la civilisation, préface de Marc Fumaroli, Paris: Flammarion, 2011
• A comme Babel, Sainte-Colombe-sur-Gand: La Rumeur libre, 2020

• Kemény, István: Deux fois deux: Poèmes, trad. du hongrois et prés. par Guillaume Métayer, Paris: Caracteres, 2008
• József, Attila: Ni père ni mère, traduit et présenté par Guillaume Métayer, Paris: Ed. Sillage, 2010
• Petőfi, Sándor: Nuages: précédé de Féerie, Le dernier homme et Le fou, trad. et prés. par Guillaume Métayer, Paris: Sillage, 2013
• Krúdy, Gyula: Le Coq de Madame Cléophas, traduit par Guillaume Métayer et Paul-Victor Desarbres, Préface d'András Kányádi, Strasbourg, Circé, 2013
• Tóth, Krisztina: Code Barres, trad. du hongrois par Guillaume Métayer, Paris: Gallimard, 2014
• Budapest 1956, la révolution vue par les écrivains hongrois, trad. du hongrois par Guillaume Métayer, Paris, Le Félin, 2016
• Garay, János: Háry János, le vétéran, trad. du hongrois par Guillaume Métayer, préf. Karol Beffa, postface Guillaume Métayer, Paris, éditions du félin, 2018

• Nietzsche, Friedrich, Épigrammes, traduits par Guillaume Métayer, Paris: Sillage, 2011
• Nietzsche, Friedrich, Poèmes complets, édition bilingue, « Bibliothèque allemande », Les Belles Lettres, 2019

• 2011, Revue des Deux Mondes-díj^[3]
• 2011, Émile Perreau-Saussine-díj^[4]
• 2011, Henri de Régnier-díj^[5]
• 2011, Nicole Bagarry-Karátson-díj^[6]

• Guillaume Métayer: Egy párhuzamos, szabadabb élet (magyar nyelven). Litera – az irodalmi portál. (Hozzáférés: 2021. augusztus 2.)