Guido Westerwelle

Guido Westerwelle
A Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere
Hivatali idő
2009. október 28. – 2013. december 17.
ElődFrank-Walter Steinmeier
UtódFrank-Walter Steinmeier
A Német Szabaddemokrata Párt elnöke
Hivatali idő
2001. május 4. – 2011. május 13.
ElődWolfgang Gerhardt
UtódPhilipp Rösler
Született1961. december 27.[1][2][3][4]
Bad Honnef[5][2]
Elhunyt2016. március 18. (54 évesen)[6][7][3][4]
Köln[7][8]
SírhelyMelaten-Friedhof
PártNémet Szabaddemokrata Párt (1980–)
HázastársaMichael Mronz (2010. szeptember 17. – )
ÉlettársMichael Mronz
Foglalkozás
Iskolái
  • Ernst-Moritz-Arndt-Gymnasium (1977–1980, Abitur)
  • Bonni Egyetem (–1987, Staatsexamen, jogtudomány)
  • FernUniversität in Hagen (–1994, állam- és jogtudományok doktora)
Halál okaakut mieloid leukémia
VallásEvangelical Church in the Rhineland
Díjak
  • Orden wider den tierischen Ernst (2001)
  • European handicraft prize (2006)
  • Grand Cross of the Order of Civil Merit (2013)
  • Észak-Rajna-Vesztfália Tartomány Érdemrendje (2015)
  • Tie Man of the Year (2001)
  • Commander with Star of the Order of Merit of the Republic of Poland
  • díszdoktor (Hanjang Egyetem, 2006)
Guido Westerwelle aláírása
Guido Westerwelle aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Guido Westerwelle témájú médiaállományokat.

Guido Westerwelle (Bad Honnef, 1961. december 27. – Köln, 2016. március 18.) német jogász, liberális politikus. 2001–2011 között a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) elnöke, 2009–2011 között Németország külügyminisztere és alkancellár Angela Merkel második kabinetjében.

Élete

Westerwelle Bad Honnefben született, 1961-ben. A középiskola elvégzése után 1980 és 1987 között a Bonni Egyetemen tanult jogot. 1991-től ügyvédként praktizált, doktori fokozatát 1994-ben szerezte meg.

1980-ban lépett be az Német Szabaddemokrata Pártba. Egyik alapítója, majd 1983 és 1988 között elnöke az FDP ifjúsági szervezetének. 1988-tól a FDP vezető testületének tagja, 1994-ben a párt főtitkárává választották. 1996-ban a Bundestag képviselője lett. 2001-ben átvette a párt vezetését Wolfgang Gerhardttól. 2006-tól a párt frakcióvezetője is volt.

2004. július 20-án Angela Merkel 50. születésnapi rendezvényén párjával, Michael Mronz kölni üzletemberrel jelent meg, egyértelművé téve, hogy magánélete már nem tabu.[9] Nyíltan felvállalta homoszexualitását. 2010-ben házasodott össze partnerével.[10]

2009-ben Németország külügyminisztere és alkancellár lett. A CDU/CSU-val való együttkormányzás azonban felőrölte a liberálisokat. A 2011-es tartományi választásokon pártja rosszul szerepelt, ezért lemondott a pártelnöki posztról,[11] de a külügyminiszteri tisztségét a 2013-ig tartó kormányzati ciklus végig megtartotta. A 2013-as Bundestag-választáson az FDP nem érte el az 5%-os küszöböt és kiesett a szövetségi törvényhozásból, ezután visszavonult a politikától.

2014-ben állapítottak meg leukémiát nála és 2016-ban hunyt el.[12]

Jegyzetek

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b http://www.princeton.edu/~achaney/tmve/wiki100k/docs/Guido_Westerwelle.html
  3. ↑ a b Stammdaten aller Abgeordneten des Deutschen Bundestages. (Hozzáférés: 2018. április 13.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  6. ↑ https://www.heute.de/der-ehemalige-aussenminister-guido-westerwelle-ist-an-den-folgen-seiner-leukaemie-erkrankung-gestorben-42599214.html, 2016. március 18.
  7. ↑ a b Süddeutsche Zeitung (német nyelven). Süddeutscher Verlag. (Hozzáférés: 2016. március 18.)
  8. ↑ Der Spiegel (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. március 18.)
  9. ↑ „Out is In Among German Politicians”, Deutsche Welle, 2004. július 23.. [2007. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. január 26.) 
  10. ↑ Megházasodott a német külügyminiszter – egy férfival kelt egybe Archiválva 2016. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben – Válasz.hu, 2010. szeptember 29.
  11. ↑ Az FDP fekete vasárnapja – Kitekintő.hu, 2011. április 1.
  12. ↑ Meghalt a volt német külügyminiszter – Origo, 2016. március 18.

További információk