Megkérdőjelezték, hogy a cikk/jelölt témaválasztása enciklopédiába való-e, azaz hogy megfelel-e a „Nevezetesség” irányelvben leírtaknak. Amiben segíthetsz: kiegészítheted az irányelvnek megfelelő forrásokkal, vagy a tartalmat bedolgozhatod egy a témakört összefoglaló cikkbe. Ha vitatni akarod mindezt, a vitalapon tedd.
Tizenhárom éves korától édesanyja három leánytestvérével együtt egyedül nevelte, mert kőműves édesapja korán elhalt egy balesetben 1952-ben.[2] Felesége Grosán Pálné[3] született Lantos Erzsébet tornász, pedagógus, iskola igazgató. Két leánygyermek és két leányunoka van.[4]
Tanulmányai
Alapfokú tanulmányait szülővárosában, Kecskeméten végezte, többször átszervezett (összevont, emelt szintű) általános iskolákban. Tanítói képesítést a Kiskunfélegyházai Állami Tanítóképzőben[5] kapott, ahová tizennégy évesen került. Tanítói végzettsége után, már munka mellett oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskola tanári és edzői szakán is.
Pályafutása
Pedagógusként
Tizennyolc évesen, 1957-től kezdett tanítani Nyárlőrincen, majd 1960-tól Izsákon dolgozott. 1966-ban a kecskeméti Leninvárosi Általános Iskolába helyezték, és nyugdíjazásáig, azaz 2004-ig testnevelő tanárként dolgozott ott főállásban.
Nevét közismertté tette a mindennapos testnevelés rendszerének kidolgozása és bevezetése, amelynek tevékeny részese volt. Ennek a szemléletnek a meghonosítását segítette egy pályázati felhívás az akkori Művelődésügyi Minisztérium, valamint társadalmi-politikai szervezetek részéről. Ezt a felhívást a Petőfi Népe 213. száma őrzi egyik újságcikkében.[6] 2001-ben szintén díjazott lett ugyanezen témában Grosán Pál és neje, illetve az általános iskola.[7]
A tanítás mellett közel negyven éven át edzőként tevékenykedett a Kecskeméti Dózsa, majd a Kecskeméti SC vezető edzőjeként.
Elismerései
Elismeréseit szakmai és közösségi sportéleti tevékenységeiért kapta:
Magyar Atlétikáért Bronz Fokozat
Kerezsi Endre Állami Díj
Fair Play Diploma
Művei
"Tettem a dolgomat mindenkor". Törös Olga (Szemerey Andorné) a kecskemétivé lett tornász olimpikon. Az 1936-os berlini olimpián bronzérmes magyar tornászcsapat tagjának pályája; Kecskeméti Olimpiai Barátok Bóbis Gyula Köre, Kecskemét, 2014 (Sporttörténeti füzetek)
Vasakarattal a gravitáció ellen. Messzi István; Kecskeméti Olimpiai Barátok Bóbis Gyula Köre, Kecskemét, 2015 (Sporttörténeti füzetek)
Aranyos kecskemétiek az olimpiákon. Öt aranyérmes története, 1948–2004; Kecskeméti Olimpiai Barátok Bóbis Gyula Köre, Kecskemét, 2016 (Sporttörténeti füzetek)
Király és a sportok aranykora Kecskeméten; Kecskeméti Olimpiai Barátok Bóbis Gyula Köre, Kecskemét, 2016 (Sporttörténeti füzetek)
A hírös város olimpikonjai, 1896–2016. Kecskemét is kiállítja...; Kecskeméti Olimpiai Barátok Bóbis Gyula Köre, Kecskemét, 2017 (Sporttörténeti füzetek)
↑"Végül álljon itt hitvallásom arról, hogy miért írok az olimpikonokról sportolókról: Az első nemzedék felejt, A második elfelejt, A harmadik már nem is emlékezik." Sporttörténeti kiadványok - Grosán Pál önéletrajz
↑"Már az első napokban kivívták érdeklődésemet az ugyanabban az épületben tanuló sportgimnazisták – Zsivótzky Gyula, a később olimpiai bajnokságot nyert kalapácsvető is köztük volt – és a sportszerek, amelyekhez hozzá lehetett férni, mivel az udvaron voltak, és a tornaterem is nyitva volt." Vallomások