Saági Gregersen Hugó, születési nevén Gregersen Hugó József (Budapest, 1889. július 16. – Budapest, 1975. november) magyar építész, festőművész.
Életpályája
Iskoláit Budapesten végezte; nyaranként kőművesként dolgozott. 1914 előtt Münchenben a Polytechnikumban tanult, vele párhuzamosan a Képzőművészeti Akadémia festő tagozatát is látogatta. 1914–1918 között az olasz és az orosz fronton szolgált. Építészeti gyakorlatát Jablonszky Ferenc tervező-építész mellett szerezte 1918–1920 között. Az első világháború után a Műcsarnok rendszeres kiállítója volt. 1920–1925 között különböző építési vállalkozók irodáiban dolgozott. 1925-ben saját építési irodát nyitott, melyet 1950-ig vezetett. Münchenben szerzett diplomáját soha nem honosíttatta, ennek ellenére a Mérnöki Kamara és a Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1932-ben felvette tagjai közé. 1945 előtt több mint 20 házat épített. 1945 után részt vett a háborús károk helyreállításában. 1950–1952 között a Mezőgazdasági Tervező Vállalat, 1952–1960 között a Kereskedelmi Tervező Vállalat vezető tervezője volt.
Családja
Szülei Gregersen Hugó és Leitgeb Paula. Nagyapja, a norvég Gregersen Guilbrand (1824–1910) 1847-ben költözött Magyarországra. Első felesége Kovács Erzsébet, akivel 1917. június 2-án Budapesten kötött házasságot, majd 1930-ban elváltak.[3] Második felesége, Lux Alice (1906–1988) szobrászművész volt.
Gregersen Hugó építész 1889–1975 emlékkiállítása: Az OMF Magyar Építészeti Múzeumának kiállítása, a katalógust szerk. és a kiállítást rend. Fülöp Csilla és Pusztai László. Budapest: OMF Magyar Építészeti Múzeum, 1988.