Grőber Jenő (Eger, 1870. január 19. – Eger, 1941. november 3.) szőlész és borász.

Érettségi után gazdálkodásba kezdett. Nagy kiterjedésű birtokkal, kellő tőkeerővel, jó borászati felszerelésekkel és korszerű szakmai ismeretekkel rendelkezett. elterjesztésében fontos szerepe volt. Nevéhez fűződik a Franciaországból származó medoc noir nevű vörösbor-szőlőfajta egri meghonosítása, amely a bikavér egyik lényeges komponensévé vált. A Grőber-féle bikavér alapját kadarka és medoc noir fajták megfelelően kevert mustja adta, a borkészítési technika elemei a bogyózás és a némi kocsány hozzáadásával történő héjon erjesztés voltak. Úttörőként foglalkozott a szőlő öntözésével és a felszabadulás előtt hazánk egyetlen árasztó öntözésre berendezett szőlőjével rendelkezett. A szőlőmunkák gépesítésére törekedve létrehozta a híres Grőber-féle kézi kapálóekét. Irodalmi működését a Borászati Lapokban fejtette ki.

• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Gyászjelentés Archiválva 2016. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.