Többgenerációs szemészdinasztia tagja: nagyapja Grósz Frigyes (1798–1858), apja Grósz Albert (1819–1901), fia pedig Grósz István (1909–1985) volt. Nagyapja még zsidó vallású, ő maga pedig konvertita, azaz áttért volt.[2]
Életútja
Középiskoláit szülővárosában végezte, majd 1882-től a Budapesti Tudományegyetem orvostudományi karán tanult. 1887-ben szerzett orvosi oklevelet és középiskolai egészségtan-tanári képesítést, ezt követően az egyetemi szemklinika gyakornoka lett. 1888-ban külföldi tanulmányutat tett, s ugyanebben az évben nevezték ki a szemklinika tanársegédévé, később adjunktusává. 1893–1894-ben, Schulek Vilmos távollétében a klinika igazgatóhelyettesi feladatait látta el, 1894-ben pedig magántanárrá habilitált az elméleti és gyakorlati szemtükrözés tárgykörében. 1900-ban nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott a fővárosi egyetemen.
Oktatómunkájával párhuzamosan 1900 és 1904 között előbb a Szent János, majd a Szent István, illetve a Szent Rókus Kórház szemész főorvosaként tevékenykedett. Időközben 1903-ban trachomaügyi kormánybiztossá nevezték ki, ezt a tisztséget 1918-ig látta el. 1905-ben a Budapesti Tudományegyetemen a szemészet nyilvános rendes tanárává lépett elő, egyúttal az I. számú szemklinika igazgatójává nevezték ki Schulek Vilmos betegeskedése miatt. Ez utóbbi tisztséget egészen 1936. évi nyugdíjazásáig betöltötte. Schulek 1905-ben bekövetkezett halála után szemészprofesszorrá nevezték ki. Az 1914/1915-ös tanévben az orvostudományi kar dékáni feladatait is ellátta. A Tanácsköztársaság leverésekor több tanárt, így Grósz Emilt is átmenetileg elmozdították az egyetem karáról. Házastársa felvinci Takáts Margit[3] volt.
Jelentős tevékenységet fejtett ki a tudományszervezés és az orvostovábbképzés terén. Tudományos kapcsolatokat épített ki több külföldi szemészeti intézménnyel és társasággal. A budapesti szemklinikát elismert iskolává és tudományos műhellyé fejlesztette. Maga a klinika is az ő irányítása mellett költözött át 1908-ban egy új épületbe (Mária utca), illetve az Üllői úti klinikai telep felépítését is ő érte el. Az országban ezenkívül is több szemkórházat és kórházi szemosztályt létesített. Személyében tisztelik a magyarországi intézményes szemorvosképzés megteremtőjét.
Az Orvosi Hetilap mellékletének, a Szemészet című folyóiratnak a szerkesztője volt, illetve 1911-ben az Orvosképzés alapító társszerkesztője lett. Ez utóbbi, a tanfolyamok programja mentén haladó lapot 1938-ig szerkesztette Scholtz Kornéllal közösen. Állandó munkatársa volt nemzetközi szemészeti folyóiratoknak, például a Zeitschrift für Augenheilkunde és az Archiv für Augenheilkunde című szaklapoknak is. Hoor Károllyal szerkesztett háromkötetes szemészeti monográfiája, önálló kötetei és egyetemi jegyzetei mellett szaktanulmányai jelentek meg a fenti folyóiratok mellett az Egészség, a Budapesti Szemle, az Egyetértés és a Magyar Orvosi Archívum lapjain.
Élete vége felé önéletrajzot írt Ötven év munkában címmel.
Sírhelye a Kerepesi temetőben először az 50. parcellában, majd a 47. parcellában volt. Mai sírja a Fiumei Úti Sírkert 29/2-es parcellájában, a 4-19. sírhelyen található, ahol feleségével és 34 éves korában elhunyt világbajnok teniszező fiával, Takáts (Grósz) Imrével (1896–1931),[4][5] valamint az ugyancsak szemész főorvossá, egyetemi oktatóvá vált fiával, Grósz Istvánnal(wd) (1909–1985) nyugszik.
Társasági tagságai és elismerései
1905-től 1919-ig töltötte be elsőként a Magyar Szemorvostársaság elnöki tisztét, melynek egyben alapító tagja is volt. Emellett 1911-től alelnöke, 1926-tól pedig tíz éven át elnöke volt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által 1912-ben is elismert Orvosi Továbbképzés Központi Bizottságának (a bizottságot 1936-ban megszüntették). Aktívan részt vett nemzetközi szemészeti társaságok munkájában is, tagja volt a heidelbergi Német Szemészeti Társaságnak (Deutsche Ophthalmologische Gesellschaft), a Francia Szemészeti Társaságnak (Société Française d’ophtalmologie) és az Egyesült Királyság Szemészeti Társaságának (Ophthalmological Society of the United Kingdom).
1909-ben Budapesten nemzetközi orvosi kongresszust tartottak, melynek főtitkára lett. A kongresszuson végzett tevékenységéért jutalmul magyar királyi udvari tanácsosi tisztséget kapott.
Tudományos érdemei elismeréseként 1930-ban Corvin-koszorút vehetett át, 1932-ben pedig a Lyoni Egyetem díszdoktorává avatták.
1933-ban Kaczvinszky János-plakettel jutalmazták az orvostovábbképzés terén szerzett érdemei elismeréséül.[6][7]
Főbb művei
Jelentés a Nagyváradi Szemgyógyintézet 50 éves működéséről: 1830–1855 és 1858–1882. Nagyvárad. 1886.[8]
Szemészeti diagnostica. Budapest. 1893.
A vasúti alkalmazottak látásáról. Budapest. 1895.
Az egyetemek magántanári intézménye: előadás. Budapest. 1896.
Előadások a szemtükrözésről. Budapest. 1897.
A szembajok összefüggése a szervezet egyéb betegségeivel: : egyetemi előadások vázlata. Budapest. 1900. (Hoór Károllyal)
Az orvosképzés új rendje Magyarországon és külföldön. Budapest. 1902.
A szem vizsgálásának módszerei: : egyetemi előadások vázlata. Budapest. 1902.
A trachomaellenes védekezés alapelvei. Budapest. 1903.
A sympathiás szemgyuladás: : a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1903. január 10-iki ülésén tartott előadás. Budapest. 1903.
Magyarország szemklinikái, szemkórházai és szemészeti osztályai. Budapest. 1904.
The operative treatment of glaucoma. (Archives of Ophthalmology, 1931 március).
Extraction of senile cataract. Budapest. 1931.
Postgraduate medical work in Hungary. Budapest. 1933.
Bericht über die Tätigkeit der Universitäts Augenklinik No. I. in den Jahren 1904-1935. Budapest. 1935. Online
Ötven év munkában. Budapest. 1939.
További művei
A rövidlátás operálása : a Budapesti Kir. Orvosegyesületben 1897. november 13-án tartott előadás. Budapest. 1898.[10]
A magyar orvosok és természetvizsgálók 1846-iki és 1847-iki vándorgyülésein szemkórházak létesítése érdekében tett indítvány [collig. 7.] : A Szabadkai vándorgyülés alkalmából. Budapest. 1899.[11]
A szem tuberculosisa. (Orvosképzés, 1913).
L'enseignement de la médecine et l'enseignement médical complémentaire en Hongrie: Rapport présenté à la Conférence Internationale de Londres août 1913. Budapest. 1913.[12]
A harctéri szemsérülésekről és megvakulásokról : Az országház delegatio-üléstermében 1915. évi április hó 16-án tartott előadás syllabusa (vázlata). Budapest. 1915.[13]
A trachomaellenes védekezés. (Orvosi Hetilap. 1924).
Az egyetemek múltja és jövője. (Budapesti Szemle, 1927).[14]
↑A MOOSz Békés megyei Fiókja... Orvosi Hetilap 77. évfolyam 19. szám, 1933. május 13. (arcanum.com)
↑Varannai Gyula: Magyar orvosi jutalomérmék, Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 38-39., library.hungaricana.hu - 1966.
↑Ez volt az első figyelemre méltó írása. A Nagyváradi Szemgyógyintézetet alapító nagyapja tevékenységével foglalkozott benne.
↑Ugyanabban az évben németül is megjelent Über die ärztliche Ausbildung : : Antrittsvorlesung, gehalten an der K. Ung. Universitäts-Augenklinik in Budapest am 18. September 1905 címmel.
↑Megjelent az Orvosi Hetilap 42. évf. 1. számának különlenyomataként az Orvosi Hetilap Tudományos Közleményei sorozatban.
↑Megjelent az Orvosi Hetilap 42. évf. 1. számának különlenyomataként az Orvosi Hetilap Tudományos Közleményei sorozatban. Ezen az ülésen felvetette, hogy több szemkórház kellene, mert szemkórházak létesítése terén a többi kórházhoz képest is lemaradt Magyarország.
↑Ugyanabban az évben a Budapesti Szemle 442. számában is megjelent A londoni XVII. nemzetközi orvosi congressus címmel.
↑Ebből 1915-ben nyomtatott német nyelvű példány is van Augenverletzungen, Augenkrankheiten und Erblindungen im Kriege : Grundriss (syllabus) des am 7. Oktober 1915 gehaltenen Vortrages am 25. feldärztlichen Abend des Vereines ostschlesischer Ärzte in Teschen címmel.
↑Már 1926-ban kiadott egy négyoldalas vázlatot az egyetemek történetéről és kilátásairól Az egyetemek múltja, jelene és jövője címmel. Az 1927-ben közzétett tanulmány viszont már 29 oldalas volt.
Grósz Emil dr. egyetemi tanár 70-ik születésnapja és egyetemi nyilvános rendes tanárságának harmincadik évfordulója alkalmából tartott beszédek. Budapest. 1936.
Bíró Imre: Grósz Emil és orvostudományunk nemzetközi kapcsolatai. In: Orvosok Lapja 1945.
Bíró Imre: Egy klinika nem halhat meg: Grósz Emil arcképéhez. Budapest. 1964.
Kerekes István: Grósz Emil. In: Élővilág 1965. 6. sz.
Bíró Imre: Grósz Emil emlékezete. In: Orvosi Hetilap 1990.
Bíró Imre: Grósz Emil harca a szembajok ellen. In: Vakok Világa 1993.
