Gláz Miklós (1890–1944?) nagykereskedő és Garai Irén (1903–1949) gyermekeként született.[3] A Kunszentmiklósi Református Gimnázium bejárós magántanulója volt. Apját 1944 novemberében elhurcolták és a holokauszt áldozata lett.[4] Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Orvostudományi Karán 1950-ben szerzett orvosi diplomát. 1951 és 1959 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozott, majd Gömöri Pál hívására a Semmelweis Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinikájára került. 1954-ben belgyógyászatból, 1968-ban endokrinológiából, 1998-ban hipertonológiából szerzett szakképesítést. 1964 és 1976 között egyetemi adjunktus, 1976 és 1983 között egyetemi docens, 1983-tól 1996-ig egyetemi tanár, s 1996-tól nyugdíjas egyetemi tanár, szaktanácsadó volt.
1964-ben és 1965-ben a londoni Hammersmith Kórház tudományos ösztöndíjasa volt, de tartott előadásokat a Columbia és Yale Egyetemen, Kanadában a montreali és torontói egyetemeken, Németországban pedig Münchenben, Tübingenben és Heidelbergben.
Főbb művei
Az antistin görcsokozó hatásának kivédése atropinnal. Csefkó Istvánnal, Filipp Gézával és Csalai Lászlóval. (Orvosi Hetilap, 1949, 15.)
Antihistaminok hatása a thrombininactiválásra. Csefkó Istvánnal, Filipp Gézával és Csalay Lászlóval. (Orvosi Hetilap, 1950, 15.)
Feltételes reflex kiépítése az adrenalin által okozott mellékvese C-vitamin csökkentéssel kapcsolatban. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1952, 14.)
Magas gerincvelő átvágás (Th:1-2 segm.) hatása a mellékvesekéreg működésére. Weisz Pállal, Vasenszky Szilárddal. (Orvosi Hetilap, 1952, 44.)
Kísérletes adatok az endogen ACTH hatásával kapcsolatban. Vasenszky Szilárddal. (Orvosi Hetilap, 1953, 43.)
Adatok a plasma albumin- és globulinszintjének szabályozásához. Gergely Jánossal. (Magyar Belorvosi Archivum, 1956, 4.)
Az aldosteronról. Weisz Pállal. (Orvosi Hetilap, 1956, 22.)
Fokozott vizelet aldosteron aktivitás virilismushoz vezető mellékvese carcinomában. Végh Pállal, Weisz Pállal és Sipos Péterrel. (Orvosi Hetilap, 1958, 13.)
Aldosteron II. Weisz Pállal. (Orvosi Hetilap, 1958, 44.)
Corticosteronelválasztás experimentális renalis hypertoniában. Weisz Pállal, Tóth Tamással. – A Conn-syndromáról. Vereczkei Istvánnal, Oó Máriával és Sáry Bélával. (Orvosi Hetilap, 1959, 21.)
A hypertoniabetegség néhány aktuális kérdése. Szabó Zoltánnal és Gömöri Pállal. (Orvosi Hetilap, 1960. 11.)
Aldosteron III. Weisz Pállal. (Orvosi Hetilap, 1960, 31.)
A syntheticus angiotensin II. hatása a mellékvese aldosteron-synthesisére. Sugár Krisztinával. (Orvosi Hetilap, 1961, 48.)
Heparin és heparinoidok hatása az aldosteron termelésre. Sugár Krisztinával. (Orvosi Hetilap, 1963, 29.)
Aldosteron. Vecsei Pállal. Budapest, 1964
Mikor gondoljon a gyakorló orvos a mellékvese megbetegedéseire? (Orvosi Hetilap, 1970, 41.)
Renin-angiotensin-aldosteron systema szerepe a hypertonia betegség diagnosztikájában. (Magyar Belorvosi Archivum, 1977, 4.)
Klinikai endocrinologia I-II. Szerk. Gláz Edit. Budapest, 1981
A szervezet mineralokortikoid-aktivítás vizsgálatára szolgáló gyors teszt értékelése. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1983, 46.)
A primer aldsoteronismus sebészi kezelésének eredményei a praeoperatív diagnózis és a mellékvese morphológia retrospectiv elemzése alapján. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1985, 35.)
A steroid-11-béta-hydroxylase defektus diagnosztikája. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1986, 36.)
Corticosteroidok hypertensiv szerepe a mellékvesekéreg adenomák szemszögéből. (Orvosi Hetilap, 1989, 22.)
Bartter syndromás beteg két sikeres terhessége. Rigó Jánossal, Papp Zoltánnal. (Magyar Nőorvosok Lapja, 1995, 1.)
A polycystás ovarium syndroma egyik formájának autosom domináns öröklődése. Czeizel Endrével, Fehér Tiborral és Tóth Miklóssal. (Magyar Nőorvosok Lapja, 1997, 3.)
A primer hyperaldosteronismus kezelése. (Orvosi Hetilap, 2004, 11.)
