A település ősmagja a Szent Lambert-templom, melyet már 1019-ben említettek az írásos emlékek.
Gladbeck ugrás szerű fejlődését a 19. század utolsó harmadában megindult kőszénbányászatnak köszönheti. városjogot csak 1919-ben kapott.
Nevezetessége
Vízikastély (Wasserschloss Wittringen)
Itt születtek, itt éltek
Hans Wiltberger (1887-1970), zeneszerző
Benno Gellenbeck (1910-1974), filmszínész
Hermann Nattkämper (1911-2005), focista
Willy Kaiser (1912-1986), olimpiai bajnok ökölvívó
Heinrich Rodeck (* 1920), gyermekorvos, egyetemi tanár és kutató
Harald Deilmann (1920-2008), építész
Walter Hoeres (1928-2016), német filozófus
Achim Wessing (* 1933), szemész, egyetemi tanár és kutató
Herbert Anton (* 1936), irodalomtörténész, egyetemi docens
Pierre Semmler (1943-2011), német-francia színész
Paul Derks (* 1944), német tudós, egyetemi tanár
Werner Müller (* 1946), történész
Rudolf Kowalski (született 1948-ban), színész
Armin Rohde (született 1955), színész
Ludger Tewes (* 1955), német nyelvész és történész
Michael Kraus (* 1955), úszó
Henning Schliephake (* 1960), sebész, egyetemi adjunktus
Ralf Ludwig (* 1961), az Institute of Chemistry ügyvezető igazgatója, az University of Rostock, fizikai kémia professzora, Juso Nemzeti elnöke 1991-1993
Frank Bajohr (* 1961), történész
Bjarne Goldbæk (* 1968), egykori dán labdarúgó, aki Gladbeckban él
Katharina Schwabedissen (* 1972), Gladbeckben nőtt fel