Giuliano de’ Medici (Firenze , 1453 . október 28. vagy 1453 . október 25. – Firenzei dóm , 1478 . április 26. ) Firenze signoréja fivérével, Lorenzóval (1469 . december 2. és 1478 . április 26. között).[ 3]
Piero di Cosimo de’ Medici (más néven a Köszvényes Piero) (1416 –1469 ) és Lucrezia Tornabuoni (1427 –1482 ) fia, Lorenzo de’ Medici (közkeletű nevén Lorenzo il Magnifico) (1449 –1492 ) öccse.[ 4] Giulio (1478 –1534 ) nevű törvénytelen gyermekét 1523 -ban választották meg az egyházi állam élére VII. Kelemen néven.[ 5]
Neveléséről előbb Gentile Becchi († 1497 ) – latintudós és diplomata – gondoskodott, majd Cristoforo Landino (1424 –1498 ), később pedig Marsilio Ficino (1433 –1499 ).[ 6] Firenze politikájában.[ 7] [ 8]
A firenzeiket sokkolta az 1478 . április 26-án – a Pazzi-összeesküvés keretein belül – végrehajtott merénylet, mely során a Santa Maria del Fiore székesegyházban celebrált húsvéti ünnepi szentmisén mészárolta le Giulianót az oltár előtt Bernardo Bandini (1420 –1479 ) és Francesco de’ Pazzi (1444 –1478 ). Az ezt követő véres bosszúhadjáratban mintegy 80 ember lelte halálát, köztük ártatlanok is.[ 9] Mennybemenetel ünnepén temették el a San Lorenzo -templom Régi Sekrestyéjében, abban a porfírszarkofágban, amelyet ő és testvére apjuk és nagybátyjuk emlékére rendeltek Verrocchiotól .[ 10]
Jegyzetek
↑ 14496523r ↑ Dizionario Biografico degli Italiani ↑ Matz, Klaus-Jürgen: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 67. p.
↑ Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 92. p.
↑ 515 éve halt meg Lorenzo Medici Archiválva 2007. december 11-i dátummal a Wayback Machine -ben URL hozzáférés - 2007. augusztus 18.↑ Mediateca Palazzo Medici Riccardi - Giuliano di Piero URL hozzáférés - 2007. augusztus 18.↑ Katus László : Firenze és a Mediciek. In.: Rubicon. XVII. évf., 165-166. sz., 44-45. p.↑ Nagy képes világtörténet. VI. köt. A középkori intézmények bomlása és a renaissance Archiválva 2007. szeptember 9-i dátummal a Wayback Machine -ben URL hozzáférés - 2007. augusztus 18.↑ Fodor Ágnes, A. et al.: Uralkodók és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, [Budapest], 2001. 464. p.
↑ Hibbert, C.: i. m. 131. p.
.svg)
