A Gibson Brothers francia diszkóegyüttes. 1976-ban kezdték pályafutásukat Párizsban. Trópusi hangulatot idéző diszkóslágereik hangzásvilágához a Saragossa Band, a Goombay Dance Band és a Boney M. zenéje áll a legközelebb. Legismertebb slágereik: Cuba; Que Sera Mi Vida (If You Should Go). A triót az 1990-es évektől gyakran összetévesztik a The Gibson Brothers nevű New York-i country és bluegrass együttessel, noha a diszkóformáció jóval előbb kezdte működését ugyanezen a néven. (Csupán nevükben nem szerepel a „The” névelő.)
Tagok
Chris Gibson (ének, ütős hangszerek)
Patrick Gibson (ének, dobok)
Alex Gibson (ének, billentyűs hangszerek)
Karriertörténet
A Gibson fivérek Martinique szigetéről származnak. Számos diszkósztárhoz hasonlóan róluk sem tudni, mivel foglalkoztak, mielőtt ismertté váltak volna a könnyűzenei életben. Amit bizonyosan tudni, hogy évekig éltek Párizsban, ahol felfigyelt rájuk Daniel Vangarde producer, aki a diszkóműfaj olyan sztárjait pártfogolta, mint a Black Blood, a Disco Bouzouki Band vagy később az Ottawan. A francia fővárosban jelent meg a trió első kislemeze, a Come to America. A salsa ritmusait idéző dal Európában népszerű lett, éppen csak a címben szereplő Amerikában nem keltett figyelmet.
A következő Gibson Brothers-kislemez, a Non-Stop Dance még nagyobb sláger lett, több mint egymilliót adtak el belőle, számos európai ország slágerlistájára felkerült, de a tengerentúli lemezklubokban ez a dal sem futott be. Az 1977-ben megjelent Heaven hasonló sorsra jutott. Vangarde azonban úgy gondolta, előbb-utóbb az amerikai piac is behódol a védenceinek. Erre 1978-ban került sor a Cuba című slágernek köszönhetően. A dal bekerült az amerikai Top 10-be, számos más országban listavezető volt, és a világpiaci eladásoknak köszönhetően a Gibson Brothers 14 aranylemezt kapott. A folytatás, az Ooh! What a Life1979-ben ugyan nem tudta felülmúlni a Cuba sikerét, de azért jól szerepelt a slágerlistákon, főleg Európában. Ugyanebben az évben került viszont piacra a Que Sera Mi Vida (If You Should Go), ami szintén világsláger lett. Újabb kislemezek következtek, mint a Mariana, a Metropolis, a Latin America, a Quartier Latin és a My Heart’s Beating Wild (Tic Tac Tic Tac).
A trió gyakran és sokfelé koncertezett, valószínűleg ennek köszönhető, hogy a rádiós diszkósztárokkal ellentétben ők nem tűntek el a süllyesztőben, bár a zenei divatok változása miatt rajongótáboruk megcsappant. Az 1980-as évek közepén megjelent albumuk, az Emily meglepően sikeres volt Európában. Az évtized második felében nagy slágerük, a Cubaremixével jelentkeztek. Az 1990-es évektől kezdve régi slágereiket gyakran lehetett hallani a nosztalgiára specializálódott rádióadók és a lemezklubok műsorán, több válogatáslemezük is megjelent, illetve időről időre előálltak a Cuba és a Que Sera Mi Vida (If You Should Go) újabb, az aktuális diszkózenei divat szerint áthangszerelt változataival. 1997-ben és 2005-ben is megjelent egy-egy nagylemezük vadonatúj dalokkal, ám ezek már nem lettek olyan ismert slágerek, mint a fénykor szerzeményei.
1989Que Sera Mi Vida (’89 Remix) / Que Sera Mi Vida (Original Mix)
1989Que Sera Mi Vida (Remix Radio Version) / Que Sera Mi Vida (’89 Remix Club Version) / Que Sera Mi Vida (Original Version) / Que Sera Mi Vida (Original Single Version)
