Grünfeld Ignác vegyeskereskedő és Stauber Regina fia.[1] 1922-ben érettségizett Székesfehérváron. 1923–1932 között a budapesti Magyar Általános Takarékpénztárban tisztviselőként dolgozott. 1924-ben az illegális KMP tagja lett. 1927–1930 között a 100% című folyóirat és a Korunk folyóirat munkatársa volt. 1929–1930 között Forrás címmel irodalmi folyóiratot indított. 1932-ben állásából eltávolították versei miatt, majd bebörtönözték. 1934-től fizikai munkásként dolgozott az Óbudai Pamutiparban. 1936-ban politikai tevékenysége miatt innen is elbocsátották. 1938-ban Párizsba emigrált. 1943-ban a Magyar Szemle munkatársa, majd szerkesztője volt. 1945-ben jött haza Magyarországra. 1946–1949 között a Nagyvilág című folyóirat főszerkesztője volt. 1949-től a Kulturális Kapcsolatok Intézetében dolgozott. 1957–1959 között, valamint 1962-től a Nagyvilág folyóirat szerkesztője volt. 1959–1962 között a párizsi Magyar Intézet igazgatójaként működött.
Emléktáblája Budapest II. kerületében a Frankel Leó u. 96. szám alatt
Művei
Testvéreim (versek, 1925)
Gereblyés László verseiből (versek, 1929)
Versek (versek, 1930)
A döntés felé (riportok, 1932)
A textilipar dolgozói (irodalmi szociográfia, 1937)
