Egy öccse és egy húga volt. Apjuk, Thomas Gerald kardiológus orvos volt.[3] Anyjuk, Annabelle James alkoholista volt, apjuk elvált tőle, amikor Geraldine 14 éves volt.[5]
Küzdelmes évek után az anya a Névtelen Alkoholisták szervezetének segítségével megszabadult szenvedélyétől, rendezte kapcsolatát gyermekeivel és életének utolsó évtizedeit józanul töltötte. Geraldine később úgy nyilatkozott, hogy anyjának példája tanította meg arra, hogy súlyos kudarchelyzetből is eredményesen visszaküzdhetjük magunkat.[6]
Színészi pályafutása
1973-ban szerzett diplomát a londoni Drama Centre színiiskolában, első szerepeit angliai repertoár-színházakban játszotta. Később játszott a New York-i Broadway színházaiban is. Klasszikus színpadi művekben nyújtott kiemelkedő alakításaiért kivívta a nézők és a kritikusok elismerését. Alkata, szabatos stílusa Vanessa Redgrave alakját idézte.
1976-ban kapta első kisebb filmszerepét. 1977-ben már jelölést kapott a legjobb televíziós színésznőnek járó BAFTA-díjra, a Dummy című tévéfilmben játszott Sandra-alakításáért. Filmszínészi pályája során eddig összesen négy BAFTA-jelölést szerzett (1977, 1984, 1995, 2000).
1982-ben, Richard Attenborough nemzetközi koprodukciójában, a nagyszabású Gandhi filmben James figyelemre érdemes mellékszerepben tűnt fel, mint Mirabehn, a karizmatikus Gandhi (Ben Kingsley) egyik női híve, akinek alakját valós személyről, Madeleine Slade-ről (1892–1982), Sir Edmond Slade brit tengernagy leányáról mintázták.
Brit és amerikai vígjátéki szerepben is remekelt, így Mel Smith 1989-es A nagy balek-jében, mint Carmen, és Jon Amiel 1997-es Az ember, aki túl keveset tudott című kém-komédiájában, mint „Doktor Ludmilla Kropotkin”. A korona ékköve tévésorozatban (1984) és a Band of Gold (1995) sorozatban nyújtott alakítása két újabb BAFTA-jelölést hozott neki.
Guy Ritchie rendező két Sherlock-filmjében, a 2009-es Sherlock Holmes-ban, majd ennek 2011-es folytatásában, az Árnyjátékban is a nagy detektív szigorú és rendszerető házvezetőnőjét, Mrs. Hudsont játszotta.
Peter Hall (1930–2017) színházi és filmrendező úgy jellemezte, hogy Geraldine James az angol klasszikus színpadi színjátszás egyik legkiemelkedőbb személyisége.[7]
Magánélete
1973-ban, a londoni Drama Centre-beli tanulmányai során ismerkedett meg jövendő férjével, Joseph Blatchley (1948) színinövendékkel, de kapcsolat ekkor még nem alakult ki köztük. Évekkel később a már befutott színésznő és a színházrendező ismét találkozott. Kapcsolatukból 1983-ban egy leányuk született, Eleanor „Ellie” Blatchley. 1986 júniusában a szülők összeházasodtak. A házasság tartósnak bizonyult.[5][6]
1977: Jelölték a legjobb színésznőnek járó BAFTA-díjra, a Dummy filmbéli alakításért.
1984: Jelölték a legjobb színésznőnek járó BAFTA-díjra, A korona ékköve-beli alakításért.
1989: Elnyerte a Velencei Filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó Volpi-díjat, Screen One sorozat She’s Been Away c. filmjében nyújtott alakítasáért.[9]
1990: Elnyerte a New York-i Drama Desk Award színházi díjat, A velencei kalmár-ban nyújtott kiemelkedő színpadi színésznői teljesítményéért.
