Apjának téglagyára volt, de 1918-ban Lebusból Berlinbe költöztek. Az érettségi után 1925-től Berlinben és Párizsban tanult sinológiát és közgazdaságtant. 1932-ben feladta egyetemi tanulmányait és rádióknak kezdett dolgozni, általában hangjátékokat készített irodalmi művek alapján. A második világháborúban rádiós volt, a háború végén amerikai hadifogságba esett és szabadulása után 1954-ig Geisenhausenben (Landshut közelében) lakott. 1953-ban másodszor is megházasodott, Ilse Aichinger lett a felesége és először Lenggriesbe, majd Großgmainba (Salzburg közelében) költöztek. Günther Eich a "Gruppe 47" irodalmi kör egyik alapító tagja és 1950-ben a kör kitüntette, 1959-ben pedig megkapta a Georg-Büchner-díjat. Irodalmi karrierjét a 20-as évek végén kezdte és korai munkáiban – pl. 1939-ig kb. 25 hangjátékot készített – nem foglalkoztak politikával.
A hadifogságban azonban új korszaka kezdődött, olyan versek mint a Lazarett, Latrine, Pfannkuchenrezept, Inventar az ún. „Kahlschlag-költészet” első ilyen stílusú versei. A háború utáni első verseskötete (Abgelegene Gehöfte) még számtalan „hagyományos”, azaz természetleíró költeményt tartalmaz. A természet és természeti képek ugyan később is meghatározó elemei maradnak Günter Eich költészetének, de inkább mint kritikus, elutasító, megbékélés nélküli, távoli hang. Botschaften des Regens kötete mérföldkő, ráeszmélés a jelenkori eseményekre, a mindennapok realitására. Későbbi köteteiben egyre lakonikusabb, szófukarabb.
Miközben Eich költőként szinte a megnémulásig redukálódott, prózában új utakat keresett. „Maulwürfe” egy 1968-ban megjelent prózagyűjteménynek a címe, az irodalmi műfaja nehezen meghatározható: mind a novellánál, mind a karcolatnál rövidebb általában 15 – 20 soros „odamondás”, mert általában nincs sem cselekvés, sem állandó személy. A kötet legismertebb írásainak címe „Hausgenossen“, „Sammlerglück“ und „Episode“, ezen szövegeket tartalmazza a német nyelvterületen igen elterjedt irodalmi kiadóReclam egyik antológiája is.[1] Eich radikalizálódása a hangjátékokban is megfigyelhető, melyekben a költői hang az empirikus valóság mögötti új, nem gyanított, ismeretlen világokat sejtet.
Legfontosabb művei
Gedichte. 1930
Katharina. 1936
Abgelegene Gehöfte. 1948
Untergrundbahn. 1949
Träume. Vier Spiele. 1953
Botschaften des Regens. 1955
Die Brandung vor Setúbal. 1957
Allah hat 100 Namen. 1958
Stimmen. Sieben Hörspiele. 1958
Zu den Akten. 1964
Anlässe und Steingärten. 1966
Maulwürfe. 1968
Ein Tibeter in meinem Büro. 49 Maulwürfe. 1970
Gesammelte Maulwürfe. 1972
Nach Seumes Papieren. 1972
Zeit und Kartoffeln. 1973
Magyarul
Leltár; ford. Keresztury Dezső / Előszó; ford. Vízkelety András / Ne feledd el; ford. Kalász Márton / Az esőről; ford. Pór Judit / Túl késő a szerénységre; ford. Keresztury Dezső / Eső a hegyekben; ford. Hajnal Gábor / A kékkabátos, ford. Gyárfás Endre / Elhagyott festőállvány; ford. Gyárfás Endre / Figyeljétek az ujjatok hegyét; ford. Végh György; in: Özönvíz után. Válogatás a Gruppe 47 német írócsoport műveiből; vál., bev., jegyz. Vizkelety András; Európa, Bp., 1964
Katharina és más elbeszélések; vál., szerk., utószó Fülöp József; KRE–L'Harmattan, Bp., 2018 (Károli könyvek. Műfordítás, forrás)
Jegyzetek
↑Bellmann, Werner/Hummel Christine (Szerk.): Deutsche Kurzprosa der Gegenwart, Stuttgart 2005.