570 (Catalog of the paintings on show at the Rijksmuseum in 1956, Catalogus der schilderijen, miniaturen, pastels, omlijste teekeningen, enz. in het Rijksmuseum te Amsterdam (1909))
67 (Vermeer and the Masters of Genre Painting)
186 (Gerard ter Borch catalog raisonné, 1913)
71 (120 paintings from the Rijksmuseum)
27 (Gerard ter Borch exhibition 2004/05)
32 (Gerard Ter Borch, Zwolle 1617 - Deventer 1681)
49 (Gerard ter Borch catalogue raisonné, 1944)
284 (Catalogus of naamlyst van het uytmuntent cabinet Schilderyen nagelaaten en verkogt ten Huyzen van de Heer Willem Lormier op Maandag den 4 July 1763)
Ebben a korban az alkotók maguk általában nem adtak címet képeiknek. A 18. század végén a festményről készült egyik francia nyomat az Atyai intelem címet használta, úgy vélve, hogy az egy apát ábrázol, aki megdorgálja a lányát. A festmény maga sokáig ezen a címen szerepelt a katalógusokban. Modern művészettörténészek azonban arra a következtetésre jutottak, hogy itt inkább két fiatal ismerkedő beszélgetéséről, vagy még inkább egy elegáns bordélyház jelenetéről van szó.
A festmény Gerard Terborch által alkotott egyik változata az amszterdami Rijksmuseumban, egy másik a berlini Gemäldegalerieben tekinthető meg. A berlini változat 70x60 cm-es, az amszterdami verzió 71x73 cm-es, és a jobboldalon megjelenik rajta egy kutya és egy ajtó.[1]
Leírás
A festményen egy férfi beszél egy fiatal nőhöz. A nő elegáns szatén ruhát visel. A férfi katonai öltözetben van, finoman díszített kalapot tart az ölében. Kezével gesztikulál, szája kissé nyitva van. A közöttük ülő asszony maga elé néz és kortyol borából, mintha nem érdekelné a beszélgetés. A lány mellett az asztalon égő gyertya, tükör, púderes doboz, fésűk és egy díszszalag hever. A beállítás egyszerű, de eleganciát sugall, ami illik a képen szereplő két nőhöz. A férfi széke mögött egy bozontos kutya látható, a háttérben pedig egy nagy befüggönyözött ágy.[2]
A fényes szaténruha ellenpontozza a kép egyébként sötét tónusát és magára vonja a néző figyelmét. Terborch az öltözőasztallal hangsúlyozza, hogy egy női budoárban vagyunk. Az álló lányhoz közel álló tárgyak jelzik, hogy az „ő terében” folyik a beszélgetés.[2][3]
Értelmezés
A 19. és a 20. században a kép értelmezése az volt, hogy azon egy apa vonja felelősségre a lányát valamiféle helytelen viselkedés miatt, míg az anya türelmesen ül mellettük. Ez a megközelítés azonban számos problémát vetett fel, és később a műértők inkább két fiatal ismerkedését látták bele a festménybe. A férfi apának és az ülő hölgy férjének túl fiatal, inkább kérőnek lehet tekinteni. Egy másik értelmezési kísérlet szerint egy elegáns bordélyház jelenetének vagyunk a tanúi. Az alkotás kellően kétértelmű ahhoz, hogy mindkét vélemény helytálló lehessen.[4]
Amikor a berlini múzeumban lévő képet megtisztították, egyes szakértők egy pénzdarabot véltek felfedezni a férfi felemelt kezének ujjai között. Ez közelebb vitt a bordélybeli jelenet felfogásához, de semmiképpen sem döntő. Más részletek egyformán jól magyarázhatók mindkét elmélettel. Az idős hölgy egyaránt lehet a lány anyja vagy a madám. Az ifjú nő eleganciája éppúgy szólhat egy kérő, mint egy ügyfél számára.[5] A fiatal nő egyenes tartása inkább utal egy formális társalgásra, mint egy nyilvánosház laza légkörére. A nagy ágy a háttérben, a női szépészeti cikkek az asztalon, a férfi kalapján a tollak kissé erotikus hangulatot teremtenek, de ez sem zárja ki a másik értelmezést. A 17. században az ágy drága bútordarab volt, amit gyakran tartottak a legjobb szobában, ahol a vendégeket fogadták.[2][4]
Másolatok
A festmény gyorsan népszerű lett. Amint az ebben a korban szokásos volt, maga az alkotó is számos másolatot készített róla és adott el. Más művészektől is legalább 24 másolata, „feldolgozása” ismeretes, Samuel van Hoogstraten egyik képén is szerepel a háttérben a falon lógó festményként.
Jegyzetek
↑Angela K. Ho, Creating distinctions in Dutch genre painting: repetition and invention, Amsterdam University Press, 2017, ISBN 978-90-485-3294-0
↑ abcAdrienne Laskier Martín, An Erotic Philology of Golden Age Spain, Vanderbilt University Press, 2008, ISBN 978-0-8265-1578-0
↑Staatliche Museen zu Berlin, "Gerard ter Borch: Die galante Konversation", Retrieved on 30 July 2020 (German)
↑ abAngela K. Ho, Creating distinctions in Dutch genre painting: repetition and invention, Amsterdam University Press, 2017, ISBN 978-90-485-3294-0
↑Henning Bock, Masterworks of the Gemaldegalerie, Berlin: with a history of the collection", Picture Gallery State Museums in Berlin, Abrams, New York 1986, ISBN 0-8109-1438-7, p. 238
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a The Gallant Conversation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
-De_vaderlijke_raadgeving.jpg)