A kolozsvári református kollégiumban érettségizett 1943-ban. 1943-1944 között a budapesti József Nándor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki karának hallgatója volt, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet. 1945-48 között egyike volt a kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület vezetőinek. 1949-ben doktorált, disszertációjának címe A mechanika formális elveiről volt.
Munkásságát a disszipatív rendszerek mechanikája, forgó testek gravitációs kölcsönhatása, magasabb spinű részecskék kvantumelmélete, elemi részek polarizációja területén fejtette ki. Saját eljárást dolgozott ki a forgási hatások vizsgálatára. Úttörő munkát végzett a magasabb spinű részecskék kvantumelméletével, a részecskék polarizációjával és a polarizációs tenzorok parametrizálásával kapcsolatban, alkalmazva az eredményeket a bomlási és szórási részecskefolyamatokra. Kibővítette a Hamilton-Jacobi egyenlet alkalmazási területét. Foglalkozott a természettudományok erdélyi történetének feltárásával is.
Megjelent kötetei
A kémiai termodinamika alapjai, Kolozsvár, 1957
Termodinamica fenomenologică, 1959
Fundamentele mecanicii (társszerzők D. Mangeron, I. Stan), 1962
Termodinamica şi fizica statistică (társszerző Oliviu Gherman), 1964
Curs de termodinamică şi fizica statistică, Kolozsvár, 1981
Az elméleti fizika alapjai, Kolozsvár, 1982
Termodinamika, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1996
.svg){kind=small}
