Hiába igyekezett kormánya befolyását kiterjeszteni az egész országra, Líbiát egymással vetekedő politikai csoportok tartják felosztva.
Élete
Gazdag és befolyásos tripoli családban született, amely üzleteket és nagy földterületeket birtokolt.[4][5] Apja, Musztafa esz-Szarrádzs miniszter volt a Líbiai Királyság idején és a modern Líbia egyik alapítójának számított.[4][6]
Fájez esz-Szarrádzs építészetet tanult, és a Kadhafi-korszakban a lakásügyi minisztériumban dolgozott.[5] 2014-ben az Általános Nemzeti Kongresszushoz (ÁNK) tartozó, Ahmed Omar Majtík vezette kormányban lakásügyi és közszolgáltatási miniszter volt.[7] Egyes kritikusai szerint külföldi hatalmak helyezték el a politikában.[8][9]
A 2014-es választások után két kormány is volt Líbiában: az iszlamista dominanciájú Új Általános Nemzeti Kongresszus kormánya Tripoliban és a nemzetközileg elismert Képviselőház kormánya Tobrukban.[3]
Elnöksége
2015 kora októberében Bernardino León, az ENSZ líbiai követe olyan nemzeti egységkormányt javasolt, amelyet Fájez esz-Szarrádzs vezetne, az ország keleti, nyugati és déli régiói egy-egy tagot delegálnának, és ezt az elnöki tanácsot két miniszter egészítené ki.[10] Ezt a javaslatot azonban elutasította nemzetközileg elismert tobruki kormány és tripoli riválisa is.[11]
Fájez esz-Szarrádzs 2016. március 30-án az elnöki tanács és kormány hat másik tagjával érkezett Tripoliba.[12] A jelentések szerint másnap a Nemzeti Megállapodás Kormánya elfoglalta a miniszterelnöki irodákat és az Általános Nemzeti Kongresszus (ÁNK) kinevezte miniszterelnök, Kalifa al-Gavil egyes források szerint Miszratába menekült.
2016. október 14-én az ÁNK-hoz hű erők elfoglalták a Magas Államtanács épületét és bejelentették az al-Gavil kormány visszatértét.[13][14] A Szarrádzshoz, illetve a Gavilhoz hű erők közt harcok törtek ki.[15][16]
A Nemzeti Megállapodás Kormánya
Az ENSZ által tető alá hozott politikai megegyezés alapján Szarrádzs 2015 decembere óta a Nemzeti Megállapodás Kormánya miniszterelnöke.
2016. márciusi Tripoliba érkezését megelőzően Szarrádzs két merényletet is túlélt.[17]
Kormánya nem tudta megszerezni a Líbia egész területe feletti ellenőrzést és az ország megosztott maradt.[18]
Szarrádzs kormánya ellen a Tobrukban ülésező Képviselőház bizalmatlansági indítványt szavazott meg.[19] A rivális milíciák közti torzsalkodás csak erősödött. A líbiaiak gazdasági nehézségekkel, inflációval, korrupcióval és csempészettel szembesültek és az ország készpénztartalékai elapadtak.[20][21]
A kormányt létresegítő ENSZ is aggodalmait fejezte ki az előrehaladást illetően. 2016 decemberében a Biztonsági Tanács elismerte, hogy a kormány hatalma részleges és hogy a líbiai politikai megállapodás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.[22]
Hónapokkal ezután, 2017 áprilisában az ENSZ Biztonsági Tanácsa üléséről készült összefoglaló figyelmeztetett, hogy "Líbia konfliktusba süllyedhet", és hogy a kormány nehezen volt képes ellátni az alapvető szolgáltatásokat, miközben a terrorizmus, az illegális bevándorlás és az olajcsempészet ellen küzdött".”[23]
2017-et végigkövette a spekuláció, hogy egyetértés született a Nemzeti Megállapodás Kormánya és a Líbiai Politikai Megállapodás átalakítására.[24][25]
↑Muntasser, Emadeddin Zahri. „The Coming Fall of Libya's GNA”, Foreign Affairs, 2016. szeptember 6. (Hozzáférés: 2017. november 7.) (amerikai angol nyelvű)
↑„Will Libya's Government of National Accord fall?”, Libyan Express - Libya News, Opinion, Analysis and Latest Updates from Libya, 2017. szeptember 13. (Hozzáférés: 2017. november 7.) (brit angol nyelvű)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Fayez al-Sarraj című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_(cropped).jpg)
