Freda Payne
Életrajzi adatok
Születési név	Freda Charcilia Payne
Született	1942. szeptember 19. (82 éves)[1][2] Detroit
Házastársa	Gregory Abbott (1976-1979)
Élettárs	Edmund Sylvers(1979-1983)
Gyermekei	1
Szülei	Frederick és Charsilee Payne
Iskolái	Central High School
Pályafutás
Műfajok	soul big band dzsessz popzene rhythm and blues
Hangszer	énekhang
Tevékenység	színész énekes zenész filmszínész
Kiadók	Impulse! Capitol Records Dunhill Artistry Music
Freda Payne weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Freda Payne témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Freda Payne (Detroit, 1942. szeptember 19. –) amerikai énekesnő, színésznő.
Payne az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek közepéig zenei pályafutásáról lett ismert. Legjelsikeresebb lemeze az 1970-es „Band of Gold” című sláger volt. Payne musical- és filmszínésznő is volt, valamint egy tévés talkshowkat is vezetett.

Az iskolában modellkedett, balettet és afro-cuban táncot tanult. 1956-ban szerepelt az országosan sugárzott Ted Mack The Original Amateur Hour című műsorban, énekelt a WJR rádió Make Way for Youth című műsorában, számos más helyi televíziós és rádióműsorban. Amikor 1959-ben végzett a Central High Schoolban, turnézni kezdett és a énekelt Duke Ellington együttesével.

Első albuma, az „After the Lights Go Down” az Impulse! Records-nál jelent meg 1962-ben.

1963-ban New Yorkba költözött, és fellépett a The Tonight Show-ban Johnny Carsonnal, a Merv Griffin Show-ban és a Dick Cavette Show-ban. 1964-ben csatlakozott a Four Tops vokálegyütteshez, Billy Eckstine-hez és Nipsey Russellhez a Quincy Jones Touron. Aztán Payne játszott a Hallelujah Baby című filmben (1967), fellépett az Equity Theatre „Lost in the Stars” című produkciójában is.

1969-ben leszerződött az Invictus Records kiadóval, amelyet régi detroiti barátai − Brian Holland, Edward Holland, Jr. és Lamont Dozier − vezettek.

A Band of Gold című albuma 1970-ben jelent meg, az Egyesült Királyságban az 1., az Egyesült Államokban pedig a 3. helyen végzett: ez volt az első aranylemeze. Sláger lett a Deeper and Deeper, a You Brought Me Joy, és a háborúellenes Bring the Boys Home.

Ahogy sikerei egyre nőttek, elkezdett szerepelni különböző tévéműsorokban, és turnézott az Egyesült Királyságban, Németországban és Japánban. Payne 1980-ban és 1981-ben vezette a „Today's Black Woman” című talkshow-t, aztán beszállt Duke Ellington „Sophisticated Ladies” című revűjébe 1982-ben.

Payne filmjei között van a „Private Obsessionin”, 1995; „Sprungin”, 1997; „Ragdollin”, 1999; „The Nutty Professor II: The Klumpsin,” 2000; „Fire and Icein, 2001” is.

Huszonegy albumot adott ki.

• 1965: Freda Payne in Stockholm − & Don Gardner Quintet, Dee Dee Ford, Jimmy Ricks (svéd: 1965, USA: 1971)
• 1996: An Evening with Freda Payne: Live in Concert
• 1999: Live in Concert

• Freda Payne az IMDb-n

• Billboard Hot 100

• https://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:xjALcLbB5hQJ:https://www.fredapayne.com/music&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
• https://www.thehistorymakers.org/biography/freda-payne-40
• https://www.deezer.com/en/artist/94776
• https://www.allmusic.com/artist/freda-payne-mn0000796710/biography
• https://snaccooperative.org/ark:/99166/w6gt69t6
• Webarchive