Szülei Ernst Georg Olivier Wallis(wd) és Maria Magdalena Attems grófnő voltak. Tizenkét éves volt, amikor elvesztette apját; ekkor testvérével Georg Olivier Wallisszal(wd) együtt I. Józsefbécsi udvarába került, ahol apródként szolgált. Karrierjét egy véletlen esemény segítette: amikor az akkor még fiatal lotaringiai herceg, Lipót egy megtöltetlennek vélt puskával tréfából a királyra lőtt, Wallis közbeugrott, és testével felfogta a lövedéket. Hosszú időre ágynak esett, a lotaringiai herceg pedig hálából egy századot adott neki az ezredében. 1697-ben századával hadba vonult, és részt vett Ebernburg várának elfoglalásában.[2]
Amikor 1732-ben Kornis Zsigmond, Erdély kormányzója meghalt, a Diploma Leopoldinum megsértésével ideiglenesen Wallist nevezték ki Erdély kormányzójává, egy kézben egyesítve a katonai és polgári igazgatást.[7][2] Az 1733-as nagyszebeni országgyűlésen, ahol a rendeknek kormányzót kellett jelölniük, 92 szavazatot kapott, miközben a református jelöltek, Kemény László guberniumi tanácsos, Wesselényi István, az országgyűlés és a királyi tábla elnöke és Bánffy György 149, 141, ill. 121 szavazatot, a katolikusok közül Kornis István 79-et, Pettki Dávid 71-et.[8] Tisztségét 1734. december 2-ig töltötte be, utódja Haller János lett,[1] főhadiparancsnoki, valamint országgyűlési királyi biztosi tisztségében azonban továbbra is megmaradt.[9]
↑ abcdefghijConstantin von Wurzbach: Wallis, Franz Paul Graf. In Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 52. Wien: Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei. 1885. 258–259. o.
.svg){kind=small}