A Frankenstein-terv című drámát Mary Shelleyregénye alapján Bíró Yvette és Mundruczó Kornél írta. A darab ősbemutatója 2007-ben volt, Mundruczó Kornél rendezésében, 2009-es alapítása óta pedig a Proton Színház játssza Magyarországon és külföldön egyaránt. Az előadás a „szörny” és „teremtője” viszonyát állítja a középpontba, rávilágítva az emberek mássághoz, abnormálishoz való kapcsolatára, bemutatva a 21. századi társadalom működési zavarait is, az idő múlásával alkalmazkodva az abban történő változásokra.
…úgy tekintek erre a darabra, mint egy kiállítási tárgyra, egy installációra, ami minden egyes „múzeum” speciális terében másként működik, mást jelent. A színészeknek pedig nyitottnak kell lenniük erre az átalakulásra, és ehhez kell a saját valóságukat, no meg a valósághoz való viszonyukat igazítaniuk. …
Arról a mechanizmusról is próbálunk mondani valamit, ahogy megpecsételünk valakit, arról, hogy ki az a többség, vagy mi az a szemlélet, ami egy emberre, - valakire, aki szeretetre vágyna csak - rámondja, hogy szörny.
A színdarab ketté választja az eredeti mű Viktor Frankensteinjét, a feltaláló figuráját anyává és apává, az azonosulás lehetősége miatt, hiszen a szülő-gyerek viszony mindenki számára átélhető. A fiút a szülei két éves korában intézetbe adták, de a véletlen úgy alakítja, hogy visszajön, hogy találkozzon az anyjával. Ekkor egy castingba csöppen, ahol a válogató filmrendező az ő arcában és tekintetében fedez fel valami olyasmit – annak ellenére, hogy más jelentkezőkkel ellentétben egyáltalán nem igyekszik, – mégis, ami miatt megszállottan kezd érdeklődni iránta. Aztán a cselekmény előrehaladtával, mint a regényben, gyilkosság gyilkosságra halmozódik.
A fiú nem eredendően rossz. Ahogy a regényben, a Frankenstein-terv is azt vizsgálja, hogy az alkotó és az alkotott milyen viszonyban van egymással. A történet néhol megmutatja a klasszikus rém-romantika jellemzőit: egy belső utazás, önismereti felvetés.
A drámáról
2007-ben Mundruczó Kornél alkotása szakított a felelőtlen tudós és fércelt arcú szörnyetege közti morális hajszát feldolgozó hagyománnyal. Az először az Orczy-kert fái alatt megbújó lakókonténerben játszott történet egy éppen castingot tartó filmrendező, F. Viktor és egyik, ellenszegülő „teremtménye”, a Fiú közötti feszültségen alapszik, azaz a regény filozófiája felől közelíti meg a Frankenstein-történetet.
A Frankenstein-terv legelső verziója egy filmszinopszis volt, abból készült a színdarab és aztán azt írták vissza filmre.
Már 2007-ben, a Bárka Színházzal játszott előadásban is – akkor még amatőrszínészként – Frecska Rudolf játszotta a főszerepet (a Fiú), Monori Lili pedig az édesanyját. Kettőjükből állt össze, íródott meg a történet, Mundruczó Kornél ötlete alapján, Bíró Yvette segítségével, akit a rendező-író az írás folyamata alatt rendszeresen látogatott párizsi otthonában.[6] A Magda nevű 17 éves karaktert kezdetben Mezei Kinga játszotta, aki akkor a Bárka Színház társulati tagja volt.[7]
Ágh Márton fülkékre osztotta a díszletet. Célja az volt, hogy a tér nagyon egyszerű és igaz legyen, amit mindenki ismer, de közben erős atmoszférát is hordoz és a konténer ilyen volt. Bár van primer jelentése, közben egy stilizált világ is felépíthető belőle, amit a színészek töltöttek meg valósággal.[8] Ebben a szűkített térben helyet foglaló közönséget is bevonja passzív vagy aktív résztvevőkként a színházi kerettörténet. Így például konkrét szerepük a fikció világában, hogy egy casting közönségét vagy résztvevőit alkotják, majd egy gyilkosság (szem)tanúiként vannak jelen.[9]
Az előadásban keverednek a műfaji határok: filmes elemek éppúgy megjelennek benne mint a krimi, a politikai mese, a melodráma jellemzői.
Fehér Anna: Gyilkos kerestetikArchiválva2017. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben Frankenstein-terv – Bárka Színház (Ellenfény 2007/10), ellenfeny.hu - 2007. december 7.
↑Deres Kornélia: Szenvedő testek és (hason)másaik (Az erőszak színpadi ábrázolásának kortárs kérdései három Mundruczó-rendezés kapcsán) Bestiális struktúra: Frankenstein-terv (Műút 2016058-as szám), muut.hu - 2016. december 20.