Franck Montagny (Feurs, 1978. január 5. –) francia autóversenyző, a 2001-es és 2003-as World Series by Nissan-sorozat bajnoka. Több Formula–1-es istálló alkalmazta, mint tesztpilóta, a 2006-os szezonban a Super Aguri csapatának versenyzője volt.
Pályafutása
1988 és 1994 között különböző gokart-versenyeken indult. 1994-ben debütált a formulaautós versenyzésben. Ebben az évben megnyerte a francia Formula Renault Campus-sorozatot. A következő két évet a francia Formula–Renault-bajnokságban töltötte. Az 1995-ös szezont negyedikként, majd a 96-os idényt hatodikként zárta.
1997-ben és 1998-ban a francia Formula–3-as sorozat futamain vett részt. Első évében negyedik lett a pontversenyben, a 98-as szezonban viszont másodikként végzett, mindössze három pontos hátrányban a bajnok David Saelens mögött. Ebben a két évben részt vett olyan versenyeken, mint a Masters of Formula–3, vagy a makaói nagydíj.
1999-ben és 2000-ben a nemzetközi Formula–3000-es sorozatban versenyzett. Legjobb eredménye egy harmadik helyezés volt az 1999-es magyar futamon.
2001 és 2003 között a World Series by Nissan-szériában szerepelt. 2001-ben Tomas Scheckter, 2003-ban pedig Heikki Kovalainen előtt szerezte meg a bajnoki címet. A 2002-es szezonban négy futamgyőzelmet is szerzett, azonban így is alulmaradt Ricardo Zonta-val szemben.
Formula–1
2003-ban a Formula–1-es Renault-istálló tesztpilótája volt Allan McNish mellett. A versenyek pénteki tesztnapján rendre McNish szerepelt, Franck csak a francia nagydíjon kapott ilyen lehetőséget.[1] 2004-re már ő lett a csapat harmadik számú versenyzője.[2]
2005-re is maradt a Renault tesztpilótája, rövid időre azonban a Jordan alakulatánál is betöltötte ezt a szerepet az évben.[3]
2006-ban a Super Aguri teszt- és tartalékversenyzője lett.[4] Az FIA nyomására a san marinó-i nagydíj után Ide Júdzsit, a csapat versenyzőjét az alakulat visszaminősítette tesztpilótává.[5] Helyét Franck kapta meg, aki így az európai nagydíjon debütálhatott a világbajnokságon. Az időmérő edzést utolsóként zárta, a futamon pedig technikai problémák miatt nem ért célba. További hat versenyen indult, majd a német nagydíjtól már a japán Jamamoto Szakon kapott lehetőséget.[6] Ebben az évben részt vett a Le Mans-i 24 órás viadalon is, ahol két váltótársával, Eric Hélary-vel és Sébastien Loebel másodikként értek célba.
Még 2006 szeptemberében kipróbálhatta a Toyota-istálló autóját Silverstone-ban.[7]2007-ben pedig a csapat tesztpilótája volt.[8]
2008-ban részt vett a IndyCar-széria Long Beach-i futamán, ahol másodikként ért célba, továbbá az amerikai Le Mans-széria hét versenyén is indult ebben az évben. James Rossiter társaként győzött Detroitban, valamint Tony Kanaanal harmadik lett Monterey-ben. A következő két évben három viadalon állt rajthoz a sorozatban. 2009-ben második lett a Sebringi 12 óráson és első a Petit Le Mans-on. 2010-ben újfent megnyerte a Petit Le Mans-t, és az FC Girondins de Bordeaux labdarúgócsapat autójával több versenyen is részt vett a Superleague Formula-sorozatban.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Franck Montagny című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.