1905. február 27-én született a New York állambeli Niagara Fallsban a Karborundum Társaság elnökének, Dr. Frank Jerome Tone legfiatalabb fiaként. Édesanyja Gertrude Van Vrancken Franchot szintén előkelő társasági körökben mozgott. Tone ír, angol, franciakanadai és baszk felmenőkkel rendelkezett.
A jó hírű Cornell Egyetemen végezte a tanulmányait, ahol a drámakör elnöki tisztségét is betöltötte. Szintén tagja volt az Alpha Delta Phi testvériségnek. A családi vállalkozás nem kifejezetten érdekelte, helyette a színészi pályát választotta. A diploma megszerzése után Greenwich Villagebe költözött, és 1929-ben megkapta az első jelentősebb Broadway szerepét Katharine CornellAz ártatlanság kora című produkciójában.
Színészi pályája
Tone 1942-ben
A következő években a Theatre Guild színtársulathoz csatlakozott. Később az egyik alapítója lett a New York-i Group Theatrenek Lee Strasberg, Harold Clurman, Cheryl Crawford, Stella Adler, Clifford Odets, Elia Kazan és még mások mellett. Ezek az évek eseménydúsan teltek el életében, 1931-ben és 1932-ben több színdarabban is fellépett. Habár szintén '32-ben ő volt az első a Group Theatreből, aki hátat fordított a színháznak és Hollywoodba ment, amikor a Metro-Goldwyn-Mayer szerződést kínált neki. Harold Clurman úgy emlékezett vissza róla, hogy Tone volt a legkonfrontatívabb és egocentrikusabb személy Group Threatre kezdeti éveiben. Ennek ellenére mindig is azon a hiten volt, hogy a mozi nem érhet a színház közelébe, és hosszú évekig vágyódott a színpadon töltött évei után. Többször küldött anyagi támogatást is a Group Theatre számára, melynek gyakran szüksége volt rá. Végül a '40-es évek után időről időre visszatért a színpadra.
Az 1940-es években folyamatosan filmezett. Gyakran játszott második főszerepet vagy olyan szerelmi ihletésű filmekben, ahol a történet a főszereplő nőre fókuszál. Többször játszott playboyt, aki a gazdag, az élvezeteknek élő felsőosztálybeli körökben mozgott, bár nem ilyen jellegű figurákat alakított Billy Wildermásodik világháborús kalandfilmjében az Öt lépés Kairó felében (1943) vagy A rejtélyes asszony című film noirban.
Az 1950-es években főleg New York-i készítésű tv-sorozatokban szerepelt, de a Broadwayre is visszatért. 1957-ben Anton Csehov művéből adaptált Ványa bácsi című filmben nyújtott kiemelkedő alakítást, melynek a producere és rendezője is volt egyben. A '60-as években visszatért Hollywoodba. Nagy elismerést váltott ki Otto PremingerAdvise and Consent című drámájában, melyben egy haldokló karizmatikus elnököt formált meg. Utolsó filmje az 1968-as Nobody Runs Forever volt.
Magánélete
Első felesége Joan Crawford volt. 1935–1939. között éltek házasságban, összesen hét filmben szerepeltek együtt.
1951-ben Tone kapcsolata a színésznő Barbara Paytonnal a figyelem középpontjába került, amikor számos komoly sérülést szerzett és 18 órára kómába került egy verekedést követően a szintén színész Tom Neallel, aki egyben Tone szerelmi riválisa volt. Egy plasztikai beavatkozás majdnem teljesen rendbehozta törött orrát és állkapcsát, majd később összeházasodott Paytonnal. A házasság viszont csak 53 napig tartott miután terhelő fényképek bizonyították, hogy Payton továbbra is folytatta kapcsolatát Neallel.
Tone-nak volt még további két házassága. Az Jean Wallace egykori modell, majd színésznő 1941–1948 között volt a felesége. Dolores Dornhoz pedig 1956–1959 között fűzte házastársi viszony.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Franchot_Tone című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
