Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A Fourier-optika a fényhullámok terjedésének leírását a harmonikus analízis segítségével végzi el. Joseph Fourier (1768-1830) francia matematikus ismerte fel, hogy a periodikus függvények előállíthatók szinuszfüggvények összegeként.

A nem-periodikus függvények esetén az összegzést integrálásként kell elvégezni. Egy időben változó hullámot különböző frekvenciájú harmonikus (szinusz vagy koszinusz) függvények összegeként (integráljaként) állíthatunk elő.

Egy időbeli jel (hullám) idő- és frekvencia-tartománybeli leírása között a Fourier-transzformáció teremt kapcsolatot. Hasonlóan egy térbeli képet is előállíthatunk különböző amplitúdójú és relatív térbeli frekvenciák összegeként. Ez úgy is felfogható, hogy egy megvilágított tárgyon diffraktálódott (elhajló) hullám az egyes komponensrácsokról diffraktált síkhullámok eredője.

A Fourier-optika a képalkotásban részt vevő különböző térbeli frekvenciák felhasználásával, befolyásolásával foglalkozik.

• Erosnyák János – Kozma László: Általános Fizika, III. kötet, Fénytan. (hely nélkül): Dialóg Kiadó. 2003. 190–197. o.  

• Térbeli szűrés^[1]
• Alakfelismerés^[2]
• Apodizáció^[3]
• Fáziskontraszt-mikroszkóp^[4]

• 15. Fourier-optika Modern Fizika Laboratórium. Mérési jegyzőkönyv, 2007

Ez a fizikai témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!