A Fogd a pénzt és fuss! (eredeti cím: Take the Money and Run) 1969-ben bemutatott amerikai film, amelyet Woody Allen írt és rendezett, valamint ő alakítja a főszerepet is.
A film főszereplője egy piti bűnöző, Virgil Starkwell. A film – áldokumentarista eszközökkel – végigköveti Starkvell pályafutását gyerekkorától kezdve végső letartóztatásáig. A film a burleszkekből ismert eszközökkel, vizuális és verbális poénokkal mutatja be a szerencsétlen bűnöző sikertelen karrierjét, aki szappanból faragott pisztollyal akar megszökni a börtönből, és az ékszerboltból is csak egy értéktelen üveglapot sikerül elemelnie.
A filmben egy kisebb szerepben feltűnik Louise Lasser, aki 1966 és 1970 között Woody Allen felesége volt.
Woody Allen így nyilatkozott a film szerkezetéről a róla szóló, Woody Allen: A Life in Film című könyvben: „A Fogd a pénzt és fuss! egy korai áldokumentumfilm. Az ötlet, hogy dokumentumfilmet készítsek, amit végül a Zeliggel tökéletesítettem, attól a pillanattól bennem volt, hogy elkezdtem filmezni. Úgy gondoltam, hogy ez megfelelő eszköz a vígjátékcsinálásra, mert a dokumentumfilm formátuma nagyon komoly, így egyből egy olyan területen kezdhetsz el dolgozni, ahol bármilyen apró dolog, amellyel felborítod a rendet, vidámságot teremt. (...) És így nevetésről nevetésre mesélheted el a történetet. A film minden hüvelykje azzal a céllal készült, hogy nevettessen.”
A film egyes jeleneteit a San Quentin állami börtönben forgatták. Száz rab, némi juttatás fejében, részt vett a munkában. A filmesek bőrére minden reggel olyan pecsétet nyomtak, amely csak ultraviola fényben volt látható, így különböztették meg az őrök este azokat, akik kimehettek a börtönből.
