A feröeri balladák (feröeriül:kvæði) Feröeren énekelt balladák, amelyekre a feröeri lánctáncot táncolják. Eredetük a középkorra nyúlik vissza, és évszázadokon át szájról szájra hagyományozódtak.[1] Napjainkban a történelmi emlékezet és az identitás fontos elemei, de fontos szerepet játszottak a feröeri nyelv megőrzésében és a modern feröeri társadalom kialakulásában is.[2]
Történelem
A feröeri balladák a viking történelemben gyökereznek. Feltételezések szerint a viking településeken énekelték és táncolták őket, majd a kereszténység térhódításával háttérbe szorultak.
A balladákat évszázadokon keresztül énekelték és táncolták, szájról szájra hagyományozódtak, de nem foglalták őket írásba. 1639-ben Ole Worm dán tudós kiadott néhányat közülük. A dániai romantikus mozgalom hatására kezdték el őket összegyűjteni és kiadni. Az első tudós, aki jelentős gyűjteményt tett közzé, Jens Christian Svabo volt.[2]1800 után indult meg a balladakincs komolyabb gyűjtése többek között J. H. Schrøter és Jóannes í Króki révén, 1850 körül pedig V. U. Hammershaimb fogott hozzá a balladák összegyűjtéséhez.[1]
Napjainkban feröeri zenészek a nemzetközi közönségnek is elviszik a balladák feldolgozásait, például Eivør Pálsdóttir (Í Gøtu ein dag) vagy a Týr nevű metálbanda (pl. Ormurin langi, Regin smiður).
