Feröer hegyei a szigetcsoport méretéhez képest magasak. Itt találhatók Európa legmagasabb tengerparti sziklafalai, amelyek világviszonylatban is a legmagasabbak közé számítanak. A szigetcsoport legmélyebb pontja a tengerszint, a legmagasabb a 882 m magas Slættaratindur.

Feröeren a 400 m-nél magasabb területeket számítják a magasabb hegyek közé; ez az ország területének 25%-át teszi ki. A tájat a szeles időjárás alakítja; ritka növényzet, de meglepően vastag talajréteg jellemzi. A kemény időjárás sokszögű alakzatokat hoz létre a vízszintes felületeken, és sávos mintázatot ad a lejtőknek.^[1]

A magasság emelkedésével csökken a növény-, madár- és más állatfajok száma. Az itt megjelenő fajok a Feröertől északra fekvő sarkvidéki régiókra, illetve a tőle délre található magashegységekre (például az Alpokra, illetve Skócia, Norvégia és Svédország hegyeire) jellemzők.

A szeles, sarkvidéki környezet miatt a növények csak szélvédett helyen eresztenek gyökeret, ez magyarázza a hegytetők ritkás növényborítottságát. A védettebb hegyoldalakban azonban gyakran dúsabb vegetációt találunk. A hegycsúcsokat általában hanga borítja.

A hegyeket csak rövid ideig borítja hó, amelynek nyárra nyoma sem marad. Amint kihajtanak a tavaszi növények, a juhokat kihajtják a hegyi legelőkre. A téli időszakban néhány holló kivételével nem látni madarakat.

Nyár derekán, amikor jó az idő, időnként nagy pillangókat is lehet látni, amelyek itt, a hegyi régiókban keresnek társat, majd petéiket már lejjebb, védettebb helyeken rakják le.^[1]

• Háfjallið - The Higher Mountain, faroestamps.fo (angol)