PROFILPELAJAR.COM

	Ferenczy György
	Életrajzi adatok
Született	1902. október 8.; Budapest
Elhunyt	1983. július 28. (80 évesen); Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Iskolái	Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
	Pályafutás
Hangszer	zongora
Díjak	Magyarország Érdemes Művésze díj (1966)
Tevékenység	zeneművész, egyetemi oktató
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a zongoraművészről szól. Hasonló címmel lásd még: Ferenczi György (egyértelműsítő lap).

Ferenczy György (Budapest, 1902. október 8. – Budapest, 1983. július 28.) zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zongora tanszékének egykori vezetője. Érdemes művész.

Pályája

Első tanára a Liszt Ferenc-tanítvány, Thomán István volt. A művészképzőt a Zeneakadémián, Dohnányi Ernőnél végezte. További posztgraduális tanulmányokat, elsősorban kamarazeneit, Weiner Leónál folytatott. Ferenczy a romantikusok, Chopin, Liszt, Schumann, Schubert avatott tolmácsolója volt, elsősorban kiváló Chopin-játékosként tartják számon. Másik kedvelt előadói területe a preklasszikusok (Scarlatti, Couperin stb.). Előadóművészetét sokan a 19. században eredeztetik, ő maga tudatosan vallotta magát Liszt kései tanítványának.^[1]

Füst Milán így ír róla: „…Ferenczy törvénnyé tudja tenni a szív szeszélyét, amin azt értem, hogy e szeszélyes mozgalmat olyan természetessé tudja tenni számunkra, mintha mi mindnyájan az idegérzékenységnek, és rebbenékenységnek, a hirtelen felfokozottságnak éppoly szenvedői volnánk, mint maga Chopin volt. Nyilván ezért illenek össze olyannyira Chopin és Ferenczy”. (Füst Milán: Ferenczy György művészete, Emlékezések és tanulmányok, Magvető, 1965).

Pernye András pedig ezt írja: „Ferenczy György hatása alól senki sem tudta kivonni magát. Van ebben a muzsikában valami muzeális. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a múzeumban található tárgyak nagy része gyönyörű, és ezek közül a legszebbek mély nosztalgiát keltenek az elmúlt korok nagysága után. Ez a nosztalgia elengedhetetlenül hozzátartozik a mindennapi koncertélet lényegéhez, mert a többi között ennek tulajdonítható a régi nagy mesterek iránti tisztelet is. Ferenczy György a régi iskola erényeit, tudását, zeneszemléletét hozta vissza ma, amikor már úgy gondoltuk, hogy azok visszahozhatatlanul elmúltak, elenyésztek.” (Magyar Nemzet, 1968).

A két világháború között sokat koncertezett Európa különböző hangversenytermeiben, de a második világháborút követően csak az ötvenes évek végén jutott fellépési lehetőséghez. Ekkor már ritkábban lépett a dobogóra, viszont számos rádiófelvétel készült vele bel- és külföldön. Érdemes művész 1966-ban lett.

Tanári életpálya (Cziffra György tanára)

Ferenczy György híres zongorapedagógus is,^[2] 1947-től a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára, 1957-től tanszékvezetője, később egyetemi tanára volt. Cziffra György (zongoraművész) újrafelfedezője és tanára. Ő indította el az akkor bárzongoristaként dolgozó Cziffrát a komolyzenei világhír felé. Élete végéig tartotta vele a kapcsolatot, többször vett részt Versailles-ban zsűri tagként a Cziffra tiszteletére rendezett zongoraversenyen.

Ferenczy tehetséges tanítványát, Iványi Klára zongoraművésznőt vette feleségül. Többször vezetett mesterkurzust Salzburgban. Egyik kedves és utolsó tanítványa, a lengyel száramazású Darska Izabella emlékére alapítványt tett.^[3]

Egyéb tevékenységek

Emlékirata (Pianoforte)

Ferenczy szellemes társasági ember volt, szívesen látott tagja különböző művésztársaságoknak. Rengeteg anekdotát tudott, és róla is sok anekdota keringett. Törzstagja volt a Fészek Művészklubnak és a híres művész kávéházaknak, így például a Japánnak, a New Yorknak. Bridzs Európa-bajnok is volt. Fontos tanúja volt korának. Közéleti ember volt abban az értelemben is, hogy nyílt szókimondása miatt többször szembekerült a hatalommal, így kétszer is zenei szilenciumra volt ítélve: az ötvenes években a Charta II. aláírásának idején.

Változatos életét idős korában memoárkötetben, a Pianofortéban örökítette meg, melyben egyúttal tanúságot tesz kiváló íráskészségéről. A Pianoforte posztumusz jelent meg 1989-ben, Kocsis Zoltán^[4] gondozásában, a Héttorony Kiadónál. Kocsis 1988-ban egy teljes hangversenyturnét abszolvált csak ennek a célnak az anyagi megvalósításáért. 1989-ben kilenc vezető hazai zongoraművész adott a Pesti Vigadóban közös hangversenyt Ferenczy tiszteletére és a Pianoforte megjelenése alkalmából.

A Pianofortéban Ferenczy, többek között, elmeséli, hogyan adott el a legendás zongoraművész Sauer Emil két jegyet a koncertjére, hogyan nyert Monte-Carlóban annyi pénzt, egyik hangversenye jövedelmét kockáztatva, hogy egy évig élt belőle Párizsban, hogyan adott tanácsot Karinthy Frigyesnek a Prológus írásánál, hogyan adott kesztyűben koncertet a világháború után a fűtetlen Vigadóban és hogyan állt meg kezében a konyakos pohár, amikor az egyik éjszakai presszóban meghallotta Cziffra Györgyöt zongorázni. A Pianoforte értékes adalék a magyar kultúrtörténethez.

Bridzs

A sors különös játéka, hogy Ferenczy György, a zongoraművész, az Európa-bajnok bridzsező, a bridzs elemeit is híres zongoratanárától, Thomán Istvántól sajátította el. Ferenczy a magyar bridzs egyik legjelentősebb egyénisége. A Fészek klub híres csapatában kezdett el a harmincas évek elején versenyszerűen játszani, és hamarosan stabil tagja lett a magyar válogatottnak. Ötszörös magyar bajnok, 1938-ban Oslóban tagja az Európa-bajnoki csapatnak, 1935 és 1936-ban pedig Európa-bajnoki ezüstérmes. Magyar bridzs válogatott azóta sem ért el ezekhez mérhető sikereket. A korabeli magyar bridzsversenyzők szavazatai alapján, bekerült a mindenkori legjobb három hazai bridzsező közé. Több újítás is fűződik nevéhez, így például a tankönyvekben is szereplő Ferenczy-Coup. Szellemes, kiválóan improvizáló és gyors játékosként tartották számon.

Ottlik Géza Ferenczyről mintázta világhírű, angol nyelven írt bridzskönyvének, az Adventures in Card Playsnek (Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein, Európa Kiadó, 1997) egyik központi alakját (George a zongorista). Ferenczy a háború után már nem vett részt a bridzséletben, az ötvenes években mégis rendszeres politikai támadásoknak volt kitéve bridzsezői múltja miatt. 1971–ben megkapta a magyar Bridzs Szövetségtől a Bridzs Örökös Mestere címet. A Bridzsélet több írásban is megemlékezett róla.^[5]

Emlékére (a Ferenczy György zongoraversenyek)

2002-től évente kerül megrendezésre a Ferenczy Györgyről elnevezett országos középiskolai zongoraverseny, a Ferenczy Alapítvány és az alapító egykori Ferenczy tanítvány, Darska Izabella szervezésében. A verseny később nemzetközivé bővült. Évente, felváltva rendezik meg a hazai és a nemzetközi (utóbbit már Chopin elnevezéssel) versenyt. A verseny igen sikeres, az indulók száma 100-200 között mozog. 2002 óta 13 verseny indult, azóta számos díj került kiosztásra.

Ferenczy György fontos alakja a hazai kultúrtörténetnek. Polihisztor, mert jelentős művész, pedagógus, közéleti személyiség, író és világhírű bridzsező. Életének kutatásával még adós az utókor.

Felvételek

Qualiton, HLP SZK, 3502, 1957
Qualiton, LPX3539, 1959
Hungaroton, LPX 12395-96, Hungarian Artists, 1982
Hungaroton, Scarlatti Szonáták, SLPX 12674-75, 1985 (közreműködő)
Hungaroton, Pianists- Fifty years of Hungaroton, 2001 (közreműködő)
Hungaroton, HCD 32 121, Great Hungarian Musicians, CD, 2002
Válogatás Ferenczy György kiadatlan felvételeiből, CD, 2013

Továbbá, számos felvétel a Magyar és a Bécsi Rádióban.

Díja

Érdemes művész (1966)

Irodalom

Füst Milán: Ferenczy György művészete (Magyar Nemzet, 1960. május 13.)
Ferenczy György: Kaleidoszkóp (Fészek Emlékkönyv, 1962)
Füst Milán: Emlékezések és tanulmányok (benne: Ferenczy György művészete), (Magvető, 1967)
Pernye András: Ferenczy György (Magyar Nemzet, 1968)
Rajk András: Ferenczy György (Hogy volt? Szépirodalmi könyvkiadó, 1979)
Kocsis Zoltán: Ferenczy György, lemezborító szöveg, 1982
Wilheim András: Ferenczy (Hifi Magazin, 1983)
Kocsis Zoltán: Ferenczy György (Vigilia, 1984)
Hollós Máté: A zongorás Ferenczy mesél (Kritika, 1989)
Ferenczy György: Pianoforte, Héttorony Kiadó (1989)
Hugh, Kelsey, Ottlik Géza: Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein (Európa Kiadó, 1997)
Kálmán Gyöngyi: Egy pianista, aki költő (Magyar Nemzet, 2002)
Csepeli Miklós: Hogy is volt? Pianoforte: Ferenczy György emlékére (Bridzsélet, 2011 nov.)

Rádióelőadások

Ferenczy György: Thomán István, Liszt zongoraiskolájának folytatója (1972. márc. 27);
Meixner Mihály: Mi a titka? (Ferenczy Györgyről, Kossuth Rádió);
Hollós Máté: A múzeum örök jelenideje, Ferenczy György Chopint zongorázik (Bartók Rádió, 1994, dec. 15).