PROFILPELAJAR.COM

A fenil-dimetilfoszfin foszfororganikus vegyület, képlete P(C₆H₅)(CH₃)₂. Benne a foszfor egy fenil- és két metilcsoporthoz kapcsolódik, így ez a legegyszerűbb aromás alkilfoszfin. Színtelen, a levegőre érzékeny folyadék, az átmenetifém-komplexekben általánosan használt ligandum. Ezek a komplexek szerves oldószerekben gyakran jól oldódnak.

Előállítása

Metilmagnézium-halogenid és fenil-diklórfoszfin reakciójával állítják elő:

(C₆H₅)Cl₂P + 2CH₃MgBr → (C₆H₅)(CH₃)₂P + 2MgBrCl

A terméket csökkentett nyomáson végzett desztillációval tisztítják.^[1] A (C₆H₅)(CH₃)₂P CDCl₃-os oldatban proton NMR-jeleket ad a δ 7,0-7,5 tartományban és dublettet δ 1,2 értéknél. A CDCl₃-ban felvett foszfor-31 NMR spektrumban −45,9 ppm-nél jelentkezik szingulett.^[2]

Szerkezete és tulajdonságai

Piramis alakú molekula, melyben a fenilcsoport és a két metilcsoport egy foszforatomhoz kapcsolódik. A kötéshosszak és -szögek a következők: P−C_Me: 184,4 pm; P−C_Ph: 184,5 pm, C−C: 140,1 pm, C−H_Me: 109,0 pm, C−H_Ph: 106,7 pm, C−P−C: 96,9°, C−P−C (gyűrű): 103,4°, P−C−H: 115,2°.^[3]

Királis fémcentrumhoz kapcsolódva a P-metilcsoportok diasztereotópok, az ¹H-NMR spektrumban külön dublettként jelennek meg.

Összehasonlítás más foszfinligandumokkal

Mind az IrCl(CO)(PPh₃)₂, mind az IrCl(CO)(PMe₂Ph)₂ a ν_CO karbonil vegyértékrezgés 1960 cm⁻¹ hullámszámnál jelentkezik, míg az IrCl(CO)(PMe₃)₂ esetén ez az érték 1938 cm⁻¹.^[4]^[5]

Bázikusság tekintetében a trialkil- és trifenilfoszfin között helyezkedik el:^[6]^[7]

[HPEt₃]⁺ = 8,7
[HPMe₂Ph]⁺ = 6,8
[HPPh₃]⁺ = 2,7

A ligandum (θ) kúpszöge annak a kúpnak a nyílásszöge, amelynek csúcsa a P atom középpontjától 2,28 Å távolságra található. A nem szimmetrikus ligandumok kúpszöge így azonban nem határozható meg. A PX₁X₂X₃ nem szimmetrikus ligandum effektív kúpszögének meghatározása a következő egyenlettel történik:

\theta ={\frac {2}{3}}\sum _{i=1}^{3}{\frac {\theta _{i}}{2}}

ahol θ_i a félszöget jelöli.

A kapott eredmények PMe₃, PMe₂Ph, PPh₃ esetén: PMe₃ = 118°, PMe₂Ph = 122°, PPh₃ = 145°. Következésképpen a PMe₂Ph méretét tekintve a PMe₃ és PPh₃ közé esik.^[8]

Hivatkozások

↑ (1983) „Preparation of Dimethylphenylphosphine”. Inorganic Syntheses 22, 133–135. o.
↑ (2009) „Efficient Synthesis of Water-Soluble Alkyl-bis(m-sulfonated-phenyl)- and Dialkyl-(m-sulfonated-phenyl)-phosphines and Their Evaluation in Rhodium-Catalyzed Hydrogenation of Maleic Acid in Water”. Organometallics 28, 1593. o. DOI:10.1021/om800570r.
↑ Novikov, V. P.; Kolomeets, V. I., Syshchikov, Yu. N.; Vilkov, L. V.; Yarkov, A. V.; Tsvetkov, E. N.; Raevskii, O.A. "Investigation of structure of dimethylphenylphosphine by means of gas-phase electron diffraction and vibrational spectroscopy" Zh. Strukt. Khim. (J. Struc. Chem.) 1984, volume 25, No. 5, 688. doi:10.1007/BF00747909
↑ S. A. Cotton, Chemistry of Precious Metals., 1997, 152-157, ISBN 0-7514-0413-6, ISBN 978-0-7514-0413-5
↑ A. R. Norris; J. A. V. Kessel, "Oxidative addition of 3,5-Dinitrobenzoyl Chloride to trans-Chlorocarbonylbis(dimethylphenylphosphine)iridium(I) Canadian Journal of Chemistry, 1973, volume 51, 4145-4151, doi:10.1139/CJC-51-24-4145.
↑ (1988) „Phosphine Basicities As Determined by Enthalpies of Protonation”. Inorg. Chem. 27, 681–686. o. DOI:10.1021/ic00277a022.
↑ (2007) „An Acidity scale of Tetrafluoroborate Salts of Phosphonium and Iron Hydride compounds in [D2]Dichloromethane”. Chemistry: A European Journal 13, 3796–3803. o. .
↑ C. A. Tolman, Chem. Rev., Steric effects of Phosphorus Ligands in Organometallic Chemistry and Homogeneous Catalysis., 1977, volume 77, pages 313-348. doi:10.1021/cr60307a002

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dimethylphenylphosphine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.