1925-ben végzett Budapesti Tudományegyetemen, majd 1925–1926-ban a Bécsi Magyar Történeti Intézetben levéltári kutatásokkal foglalkozott. 1926–1928 között a MNM levéltári osztályán, 1928-tól pedig a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, 1938-tól mint levéltárnok. Jobboldali magatartása miatt 1945 után elveszítette állását. 1956-tól 1966-os nyugdíjazásáig ismét a MOL levéltárosa volt, de nyugdíjasként is tovább dolgozott.
A magyar középkor kutatójaként, különösen egyes területek társadalmi viszonyainak, történetének elemzésével, egyháztörténettel, a nemesség tagozódásával és birtokjogaival foglalkozott. Élete utolsó évtizedeinek minden szabad idejét a Dózsa György-féle parasztfelkelés kutatása kötötte le. Amikor 1969-ben meghalt, hatalmas terjedelmű, de még mindig nem teljes Dózsa-okmánytár és egy torzóban maradt Parasztháború-történet maradt a hagyatékában. Ezt csak halála után több évvel, átdolgozott formában adták ki.
Művei
1926 A magyar – dalmát kereskedelem. Budapest.
1929 A báró Malonyay család levéltára. Levéltári Közlemények 7, 45–54.
1930 A Petróczy család levéltára. Levéltári Közlemények 8, 54–64.
1930-1 A Petróczy levéltár középkori oklevelei 1–2. Levéltári Közlemények 8, 190–264.; 9, 38–111.
1933 A báró Rudnyánszky család levéltára. Levéltári Közlemények 11, 16–57.