Tanulmányait a Fehér Iskolában kezdte, majd a Tanítóképző Intézetben folytatta, tanítói oklevelét 1944-ben vette át. Pedagógusi pályáját Bükkmogyorósdon kezdte, 1945-től Pálmonostorán tanított, itt volt iskolaigazgató is. 1950-ben testnevelőtanári képesítést is szerzett. A Kiskunfélegyházi Járási Tanács kulturális elnökhelyettese 1958. december 9 –1969. július 15. között. 1969. július 15.–1982. november 30. között a Bács-Kiskun Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága egyházügyi titkára volt. (Állami Egyházügyi Hivatal) 1983. január 31-én korengedménnyel nyugdíjba vonult.
Helytörténészként 1959-ben kezdett publikálni. Névtani, néprajzi, várostörténeti kutatásokat végzett. A kiskunfélegyházi honismereti mozgalom vezetője volt. Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Szövetségnek, elnökségi tagja volt az Országos Petőfi Sándor Társaságnak. Alapító tagja, 1997-től 2003-ig elnöke volt a Móra Ferenc Közművelődési Egyesületnek. 2004-ig közreadott publikációiból két bibliográfia is készült.
2005-ben az Országos Petőfi Sándor Társaság Petőfi-díját kapta meg
Művei
Monografikus munkái közül kiemelkedő jelentőségű a Kiskunfélegyházi utcaneveket feldolgozó műve (Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcaneveinek története, 1974; átdolgozott, bővített kiadás: Kiskunfélegyháza utcanevei, 2001) és az Ethnographiában megjelent tanulmánya (Kiskunfélegyházi útmenti keresztek, 1984).
Források
Török Brigitta (összeáll.) Jeles napok, in: Félegyházi Közlöny, 2009, április.
Urbán Miklósné: Fekete János élete és munkássága. Bibliográfia, Kiskunfélegyháza 2005.
